Blog

Blog: A nemzeti válogatók meglepő és mulatságos világa

Az Eurovízió aktuális nemzeti válogatóin több száz dal kerül adásba, és ebből idén 43 produkciót fogunk látni Kijevben. A nemzeti válogatók követése nagyon szerteágazó, sokszor vontatott, néha azt sem lehet tudni, hogy meddig húzzák a műsor végét. Valamikor a hajnali órákban tudjuk meg hogy ki lesz, miután a helyi hírességek koncertjein túl leszünk.

Lássunk néhány érdekességet a kontinensről az elmúlt pár évből. Kérem az olvasókat, hogy csak olyanok olvassák és nézzék végig, akik tényleg azonosulni tudnak az Eurovízió szellemével, a sokszínűséggel, és természetesen tudnak mosolyogni az amatörizmuson, a profizmuson, a túláradó giccsen, vagy éppen a polgárpukkasztó produkciókon. Aki azt hiszi, hogy a mai világban nem létezik polgárpukkasztás, az szerintem nagyot téved. Nem kell már ehhez hosszú hajú rokkernek lenni, nem a ’60-as években vagyunk.

Bevezetésként látogassunk el keleti szomszédunkhoz, Romániába. 84 pályázat érkezett be. Úgy döntöttek a helyi szervezők, hogy nem “vakmeghallgatást” fognak tartani, hanem a pályázatok előadóit kérik fel, hogy személyesen énekeljék el az Eurovízióra szánt dalukat. A román szabályok nem voltak túl szigorúak, így szinte bárki küldhetett be dalt, aki látott fantáziát az Eurovízióban. Most egy szintipop dalt mutatunk a jelentkezők közül, Dorel Giurgiu előadásában, bemelegítés képpen.

Az iPhone elvesztése úgy tűnik, hogy idén nemzetközi probléma. Litvániában megtalálták, és egy vidám, szerelmes dalt írtak hozzá. Attól függetlenül, hogy itt is pusztító a dalszöveg, a vizuális megjelenítés nagyon kreatív lett. Persze most egy komoly szintet ugrottunk minden tekintetben az előbb bemutatott Dorelhez képest.

Ugorjunk egy évet vissza, mutatunk egy versenydalt Lordiland-ből. Azt gondolhatná az ember, hogy Finnország a szauna és a wellness hazája, sőt elképzelhető, hogy a Lordi szörnyek is szeretnek relaxálni a gőzben. A Pää-Äijät duó egy nagy dézsában, habok között énekelve mutatja be, hogy milyen is az élet náluk, rengeteg fura szerzet csapódik hozzájuk, a turisták pedig tátott szájjal figyelik a wellness finn módját. Érdekes megfigyelni a közönséget, amit bevágnak egy pillanatra. Általában vevők voltak a nézők az őrületre, de láthatunk egy házastársak között kialakuló finom feszültséget is.

Pihenés képpen menjünk most Máltára, ahol a tavalyi évben Corazon-nak sikerült megölnie a saját dalát. Egy bulizós dalról van szó, viszont a színpadi produkció katasztrofálisra sikerült. Nem elég, hogy az énekes nem tud zongorázni, csak ülni, illetve kiderül az is, hogy nem előadóval, hanem énekessel állunk szemben. Azok az énekesek, akik nem mernek bevállalni a dalukhoz illő koreográfiát, azok gyakran balettáncosokat kérnek fel arra, hogy végezzék el a piszkos munkát. Tökéletes ének: pipa, a szerzők jó dalt írtak: pipa, koreográfia létezik a színpadon: pipa, összhatás: csak ne őt küldjétek.

Térjünk vissza az idei litván válogatóhoz. Egy hasonlóságot már találtunk A Dal 2017 és az Eurovizijos 2017 között, de úgy tűnik, hogy akarva-akaratlanul másolni akarnak minket. Litvánia is rendelkezik egy Földanyával, Rugilė Daujotaitėnek hívják. Elektropop zene Lehel kürtjével, villámokkal, sámánokkal, népviseletre hajazó kosztümökkel. Az énekesnő sminkje pedig felejthetetlen.

Hogy hogyan kell egy abszolút katasztrofális dalszöveget írni, arra már Fehéroroszországban is rájöttek. 2014 abszolút helyi mélypontja, az egyébként korrekt, 20 évvel ezelőtti videójátékokra hangszerelt, de érthetetlen gegekkel telepakolt színpadi koreográfiával a nem régóta sikeres alapfokú angol nyelvvizsgával rendelkező papával, két Super Mario-val és két mosolygó “bjutiful béjbi”-vel súlyosbított produkció, akik ráadásul klónozódnak a különböző kijelzőkön.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb kulturális giccskavalkádját Szlovénia követte el a 2012-es válogatójukban. Eva és Nika, a két japán transzevsztitának öltözött testvér a szlovén Alpok szélén elhelyezkedő paradicsomban japánul kíván jó napot azoknak, akik szavazni mertek erre 5 évvel ezelőtt.

Mutatunk végre egy fullos produkciót. Nem tudom mennyien emlékeznek arra, hogy Magyarország már kipróbálta az űr témáját 2015-ben Péter Barbara révén. Valószínűleg ő túl komolyan vette a témát az eredeti NASA féle munkásruhával, illetve a dal stílusa sem idézte fel az űrkorszakot. Ha showt akarunk csinálni, akkor térjünk vissza az 1990-es évek lézerdiszkójához, tegyünk fel a plafonra sok diszkógömböt, néhány földbolygó is legyen a ledfalon, és robogjon el a színpadon egy flitterekkel kirakott városi kisautó is, amit egy űrrakéta követ. Nagyon valószínű, hogy az első telepesek egy idegen bolygón nem szkafanderben, hanem zsákruhában fogják vizsgálni a kőzeteket. Norvégia 2015-ös válogatójából mutatjuk a tökéletes végeredményt.

Norvégia 2015-ben szintén nagyot alkotott: többszörösen megsértették a színpadon szereplők létszámkorlátjáról szóló szabályt, de cserébe hatalmas pizzás bulit csaptak. És még nem beszéltünk a nagyzenekarról, melynek tagjai próbálják kísérni ezt az amerikai lakodalmas rockot, ami gyakorlatilag egy ima a jól átsütött pizzához.

Maradunk még ugyanebben az országban. Norvégiában már 2013-ban sem volt túl száraz és napos az idő nyáron, ezért Spanyolországba járnak augusztusban csajozni. Édes kis nyuszikám, annyira szeretlek… Egyből négy, ember nagyságú nyúllal vissza lehet idézni ezeket az örömteli és önfeledt napokat. I Love You Te Quiero!

Németország sem marad le a kegyetlen ötletek terén. 2015-ben egy laza spinninget mutattak be a színpadon, bicepsz, tricepsz, musculus maximus… A lányok már túl van a zsírégetés beindulásához szükséges 30 percen a pólók nedvességtartalmából ítélve, már csak ezt a három percet kell kibírni valahogy.

Az izraeli Dana International 1998-as győzelme óta gyakran előfordulnak az Eurovízió válogatóiban transzvesztita vagy transznemű előadók attól függően, hogy a nemváltó műtét éppen melyik fázisában találjuk őket. Bár igazából Amanda Lear óta már nem csodálkozhat senki sem ezen. Svédország, ahol a nemzeti kultúra része az Eurovízió, beválasztott a tavalyi Melodifestivalenbe egy profi “schlager”-t az After Dark előadásában, akinek az énekese úgy bújik elő a tollboákból, mint egy rózsaszín csillag.

Ha már Svédországnál tartunk, akkor nem mehetünk el a három cukorborsó mellett 2015-ből, amikor Molly, Holly és Polly a rózsaszín ködben próbálja felhívni magára a figyelmet. Hello Hi!

Emlékszik még valaki azokra az időkre a hetvenes vagy nyolcvanas évekből, amikor Kovács Kati vagy Koós János olyan dalokkal is előrukkolt, amelyekben az éneklésen kívül elbeszélő, elmesélő rész is volt? Nos, csodába illően 2012-ben a svéd Melodifestivalen döntőjéig jutott Björn Ranelid és Sara Li kettőse, a Mirakel című dallal.

Svédországnál maradva kicsit feszítjük a húrt, 2011-ben Babsan amellett hogy transzvesztita, egy nagyon ötletes trükköt mutatott be a produkciójában. Egy film ment a háttérben, amibe belépett, és ott folytatódott a produkció. Persze a vászon egy idő után visszaköpte a film szereplőit a színpadra a revü és a lépcsősor kedvéért.

Pihenés képpen menjünk Svájcba, ahol két nappal ezelőtt rendeztek nemzeti döntőt. Ginta Biku valóságos és virtuális táncosokat használt, ami egészen látványosra sikeredett. Ennek ellenére nem őt, és nem is a hologramját küldik a kijevi színpadra, mert a szavazás alapján volt ettől jobb dal is.

Idén Litvániában bármi megtörténhet. A Magyar Televízió képernyőjén valószínűleg soha nem fordulhatna elő, hogy egy izolációs fóliába burkolt, felszarvazott transzvesztitát szerepeltessenek az esti híradóban. Bár ott szakállas nőt sem ildomos bemutatni, mert a szülőknek nincs értelmes és reális válasza a gyereknek a képernyőn látottakra. Jelen esetünkben Gytis Ivanauskas, művésznevén Lolita Zero a manapság oly gyakran használt, a háttérben megbújó vokálos segítségével adta elő “szinte tökéletes” produkcióját. Eurovízió színpadán valószínűleg sosem fordult még elő, hogy az énekes három dinnyét is szétkaratézzon. A dinnyék valószínűleg az elődöntőket jelképezték. A sziporkázó finálét érdemes kivárni.

Elérkeztünk a válogatás végére. Igazi koncepciót lehet hogy nem sokan fedeztek fel, de úgy gondolom, ezeket a videókat mindenképpen érdemes volt megnézni. Kegyelemdöfésként jöjjön egy bizarr produkció a 2011-es macedón válogatóból. A 2008-as írországi, éneklő eurovíziós műpulyka után ihletet kapott a kis balkáni állam egyik művésze. Éneklő kappan két, koppasztásra kész szexi háziasszonnyal még nem lépett fel a nemzetközi verseny színpadán, valószínűleg ez így is marad.

Frissítés 2017.02.08. 18:23: Közkívánatra ki kell egészíteni a listát egy 19. videóval. Ha valaki még nem találkozott punk zenével, akkor szintén érdemes az Eurovízió nemzeti válogatóit nézni. Észtország egyik büszkesége, az 1993-ban alakult Winny Puhh nevű zenekar 2013-ban benevezett a helyi Eurovíziós Dalfesztivál válogató műsorába, a Korszakov, aki a környékünkön lakik, elment Lettországba című dallal. A műsor döntőjében egészen elképesztő módon, a zsűri és a közönség szavazatainak összefésülése után holtverseny alakult ki a második helyen. Így a közönségszavazatokat darabra meg kellett számolni, így végül a harmadik helyen végeztek. Egy jó punkzenekarhoz méltóan hatalmas káosz van a színpadon. Érdemes megfigyelni, hogy a két dobos a falra szerelt forgó színpadon játszik a hangszerén, majd később az énekesen kívül a feje tetejére áll a világ szó szerint. A végére nagyon kifáradnak. Szegény Korszakovnak nem volt egyenes útja Lettországba, mert bármit csinált, mindig eltört egy csontja a dalszöveg szerint.

Hozzászólások
Ugrás