Blog

Blog: Bécs tényleg kitett magáért

Szerző: Klész Imre

Eltelt már egy hónap is a 2015-ös bécsi Eurovízió döntője óta, de még csak most érkeztem oda, hogy nekilássak egy rövid élménybeszámolónak. Majd lesz hosszabb is, lesz rajongói találkozó augusztus utolsó szombatján, de lehet hogy nem Budapesten, hanem Debrecenben lesz tartva, főleg az ESC Hungary 10 éves jubileuma miatt. Erről majd később. Három Eurovízión voltam eddig csak: a 2008-as belgrádi óriási élmény volt, első látásra nagyon tetszett. A 2011-es düsseldorfiban sok volt a probléma, minden olyan nehézkes volt, majdnem hazajöttünk. A 2015-ös bécsi viszont nagyon jóra sikerült, nagyon tetszett!

Pedig majdnem elrontotta a hónapokkal ezelőtti előkészítő munka: egy egyszerű hostel is 300000 forintos árat kínált a szobáért reggeli nélkül, egy hétre. Szerencsére voltak többen is akik kérdezgették, hogy lesz-e közös nézés, én pedig mindig ajánlottam, hogy Bécs nem nagy táv, jöjjön Bécsbe az, aki nézni akarja a versenyt rajongók között (utóbb kiderült hogy volt közös döntő nézés Budapesten, ti erről biztos többet tudtok). Az egyik érdeklődő el is fogadta az ajánlatot és büszkén írta, hogy már le is foglalta a szállást. Nagyon jó árat talált az egyik helyen, így gyorsan le is mondtam arról, hogy Sopronból legyen ingázás minden nap. A verseny előtt egy héttel már normális áron tüntették fel a szállásadók a még szabad szobákat. Bár így is nagy rohanás volt az egész.

Egy átlagos bécsi nap: gyorsan felkelni, mert csak 10-ig van reggeli, utána vagy visszaalvás az előző éjszaka miatt, vagy indulás a mozgó irodával a sajtóközpontba. Infógyűjtés, cikkírás, videók feltöltése, ismerkedés új emberekkel, OGAE egyeztetések. Utána vagy ebéd, vagy nem, életben maradás a sajtóközpont nassolni valóiból (ebből egyébként az egyik nagy hírportál eléggé gusztustalan videót csinált: a magyar tróger riporterek ezek szerint csak a vízre, almára, koktélparadicsomra és Manner nápolyira hajtanak). A sajtóközpont eléggé tágas volt, de az élő adásokra totálisan megtelt. A sajtóközpontból nem voltak kitiltva a fan akkreditáltak sem (nem úgy mint Düsseldorfban), így akinek sikerült ilyen akkreditációt beszereznie, és nem volt nagy blogolhatnékja, tudott sok közös képet készíteni az idei fellépőkkel. Sajnos alig találkoztam magyar fan akkreditáltakkal. Pedig nagyon jól ki lehet használni: ingyen bejutás az első főpróbára – a sajtóközpont is nyitva például közös nézéshez vagy csak a főpróbák követéséhez, az Euroclubban pedig csak akkreditáltakat engedtek be, nagyon-nagyon jó bulik voltak. Csak Eurovíziót játszottak a DJ-k, voltak sztárfellépők is, és ide belépőt nem lehetett vásárolni. Sajnos sok rajongó az utolsó pillanatokra halogatja a kiutazást, akkor pedig az akkreditáció lehetősége régen lezárult.

Az akkreditációhoz tartozó ajándékcsomag meglehetősen bőséges volt (a sajtóközpontban a postafiókokba gyűjtik az idő közben felbukkanó promóciós anyagokat, amiből a a fan akkreditáltak kimaradtak, bár a döntő napján az érintetlen postafiókok tartalmát tombolán kisorsolták), szép albumok, DVD lemezek, sok promo pendrive, sok Bécs útikalauz, kolbász, telefonkártya, sok sok hasznos dolog.

Délután rohanás a szállásra lerakni a mozgó irodát, majd vissza az első főpróbára, be az arénába. Ha aznap délután nem volt főpróba, akkor a munka folytatódott tovább, lement az élő adás, még egy kis munka, utána irány az Euroclub. Praktikusan egy sörgyár épületkomplexumában lehetett mulatni, nagyon jól meg volt szervezve az egész.

Az idegenvezetős városbejárásokon, a főtéri programokon sajnos nem tudtam részt venni időhiány miatt, de annyi a tapasztalatom, hogy a bécsi tömegközlekedés nagyon jó, a legendás Mariahilfer Strasse folyamatosan átalakul plázabutikos sétálóutcává, a Naschmarkt piacon pedig inkább enni lehet jót, mintsem zászlókat találni. A város első ránézésre nem tűnik biztonságosabbnak mint Budapest, de a gyakorlatban tök lazán lehetett egyedül sétálni az utcákon bármilyen időpontban.

A sajtóközpontból könnyen át lehetett jutni az arénába, így minden egy helyen volt, nem kellett órákat gyalogolni egyik helyszínről a másikra. Bár az önkéntesek sokszor egymásnak ellentmondó infóval láttak el minket, de időben odaértünk mindenhova.

Sajnos csak keddig volt jó idő, szerdától nem kedvezett az időjárás a szabadtéri programoknak, főleg a közös nézésnek nem. Így a döntő estéjén is jobban jártak azok, akik nem készültek síoverállal, inkább egy fedett helyen nézték meg az eseményeket. Csak ennyi volt a negatívum, az időjárás. De a szervezés szerintem elsőrangú volt, kedvesek voltak a szervezők, nem volt semmilyen konfliktus, és minden nehézséget feledtetni tudott a nagyszerű hangulat az Euroclubban.

Maga a műsor nagyon tetszett, régen volt már olyan év, amikor a fellépők ilyen nagy számban ki tudták hozni a maximumot a dalaikból. Idén is bebizonyosodott hogy rossz jós vagyok: tavaly azt mondtam, hogy örüljünk, ha KSA egyáltalán bejut a döntőbe. Idén meg Boggie-t a döntő első felébe vártam. Legalább következetes vagyok… A svéd győzelem rendben van, bár sosem szeretem azokat az éveket, amikor ennyire megjósolható a győztes. De még mindig jobb választásnak tartom, mint az oroszokat vagy olaszokat. Összességében nagyon elégedett vagyok mindennel, nagyon jó év volt az idei.

A többi élményt majd a rajongói találkozón tudjuk megvitatni. Remélhetőleg sokan eljönnek ide azok közül, akik voltak Bécsben is. Az ESC Hungary idén szeptember végén lesz 10 éves. Venni szeretnék egy tortát, hogy legyen egy kis ünnepség, de a távolság miatt ezt magabiztosabban tudnám leszervezni Debrecenben. Egyszer volt már itt rajongói találkozó, akkor látogató csúcsot állítottunk be, így most felvetem ismét ezt az ötletet. Augusztus utolsó szombatján, valamikor ebéd előtti időpontban lenne megszervezve a találkozó. A szokásos játékok, ajándékosztás, szavazás lenne a program, idén a magyar OGAE Egyesület alapítása is terítéken van, keresünk új önkénteseket is cikkfordításhoz, szóval van teendő bőven. Melyik helyszínt preferálnátok? Legyen inkább mégis Budapesten? Vagy a helyszín mindegy? Várom a kommenteket!

Hozzászólások
Ugrás