Blog

Blog: Gigászok összecsapása A Dal 2016 döntőjében

Fail: A díjnyertes Pioneer dalszövegírója a pitypangosban

Szerző: Klész Imre

Elindult a kampány A Dal 2016 döntőjére. Talán ilyen méretű csak 2008-ban volt, amikor Csézy menedzsmentje teleplakátolta Borsodot és Hevest a győzelem érdekében. Az Iwiw akkor még nem rejtett ilyen lehetőségeket, vagy csak nem használták ki eléggé, most viszont a Facebookon és a Youtube-on lépten-nyomon belebotlunk Kállay Saunders Band vagy Freddie hirdetésekbe. A kampányidőszak elkezdődött, a végén csak egy maradhat.

Hibának ez nem róható fel, a versenyzők próbálják a közösségi médián keresztül mozgósítani rajongóikat szombat estére. Szóval végre elértük azt is az Eurovízió magyarországi történelmében, hogy a fellépők menedzsmentjei már a reklámba is pénzt fektessenek. Maga a verseny elég jól lezajlott. Az első elődöntő főpróbája érdekelt a legjobban, hiszen akkor látni, hogy mit várhat a tévénézőre pár órával az élő adás előtt. A színpad már már harmadik éve ugyanaz, a zsűri pult apránként átalakult, az iPadek már nem vesznek részt a szavazáson, és idén behozták a pihenőhelyiséget egy légtérbe a színpaddal. Idén is tilos indokolatlanul beülni a díszletbe. A plafonon egy égősor mozgatható, akár le is engedhető. A produkciók félig-meddig kiforrottak, de legalább mernek látványelemeket használni: holdon éneklés a magasban, felfújt ejtőernyő, arcvetítés, homokharc, testgraffiti, filmforgatás és változatos formájú konfettik adják meg a hangulatot. A dalok alatt idén először nem kell csendben lennie a közönségnek, ami sokkal jobb atmoszférát teremt, viszont a leszűkített nézőtér miatt erősen használja a rendező az előre felvett ovációt és tapsot. Viszont előzékenyen és kedvesen szólnak a látványért felelős szakemberek a közönség első sorának, hogy vigyázz, a második nekifutásra tűzláng vagy “céó” fog felcsapni, mindenki ragassza le a szemöldökét. Látszik hogy más csapat készíti most a műsort, szerintem nyugodtabbak a körülmények, bár a próbák nem olyan feszesek, sőt sokszor sok az üres járat és kicsit el is unhatja magát az ember, ha nincs nagy társaságban a nézőtéren. Maga a műsor megfelelően pörgős, a műsorvezetők jók, a kisfilmek is korrektek, az elődöntők nyitótáncai nagyon tetszettek. A vendégprodukciók mögött nem érzek koncepciót, úgy tűnik hogy éveket várhatunk még, hogy meghívjon az MTVA legalább egy Sandra Kim-et, neadj isten Marija Serifovicot. De panaszra nincs ok, összehasonlítva más nemzeti döntőkkel, a miénk megállja a helyét, a jobbak közé sorolható még mindig, maradjon is így. A produkciók közül volt néhány, amelyik egészen jó volt, de sokan nem adtak megfelelően a látványra, vagy volt egy jó ötlet amit megcsillogtattak egy kicsit, utána hagyták a fenébe. Tökéletes produkciót nem láttam, tökéletes közelit igen. Hagyjuk az elődöntős botladozásait a fellépőknek, lássuk a döntősöket!

Berkes Olivér és Tóth Andi kettőséért nagyon sokan oda vannak. Magam sem értem hogy miért. A dal nem olyan rossz, de a színpadi megvalósítás nagyon szegényes. Amivel operálni tudnak, az a két előadó kisugárzása, aranyosak és pozitívak. A verseny folyamán látszott a közönség által kiadott zsűris pontokból, hogy nem ők a közönség legnagyobb kedvencei, a szimpátia szavazáson mégis sikerült tovább jutniuk a döntőbe. Így ha a szuperdöntő négyesébe nem kerülnének be, egyáltalán nem lennék meglepve.

Mushu együttese a másik, akik a szimpátia szavazással lehetőséget kaptak a döntős részvételre. A színpadképük meglehetősen kaotikus, a frontember viszont kellően feltűnő hogy megjegyezhető legyen, a dal ritmusos és érdekes. Egy jó koncepció nagyon hiányzik a színpadi produkcióból, ráadásul az autóbuszállomás hangulatot idéző jövés-menésnek meg kell szűnnie a színpadon, hiszen a döntőben a versenyzőknek Eurovízióra kész, max hat fős produkciókat kell megmutatni.

Az esélyek és a véleményem szerint a hatodik legerősebb produkció a Parno Graszt. Az előrejelzések alapján sajnálom, hogy nem fognak bejutni a top4-be, mert velük egy minőségi, népi elemekkel operáló együttest tudnánk kiküldeni, ami oldaná az angolszász kultúra egy kaptafára készülő zenéit. A svéd futószalagokról nem is beszélve. Ráadásul szinte minden eurovíziós dal meglehetősen uniformizált, angolul szólal meg és próbál modern hatást nyújtani, ennek a dalnak a hangulata viszont könnyen átragadhat a nemzetközi nézőkre is. Tanács: lelkesedéssel kell előadni a produkciót. Az énekes lányt a középdöntőben erősen kisminkelték – szerintem vissza kellene nyúlni az elődöntős verzióhoz, a vége felé pedig jöjjön ki középre a zenekar és együtt bulizzon.

A másik szívfájdalmam aki kiesik a szuperdöntőből, az Oláh Gergő. Gergő tavaly a tükör előtt egy nagyon erőltetett dalt hozott. A mostani dala jobb, kicsit gyenge a dalszövege, de a magyar nyelv dallamossága ezt feledteti. A hangszerelése és a hozzá nyújtott ötletes produkció rengeteget nyom rajta: ez már kész is az Eurovízióra! Nagyon lelkes vagyok! Pár évvel ezelőtt még nem volt benne a versenyben ez az uniformizált görcs, ebben a hitben nem is lenne kétséges senki számára sem, hogy őt küldjük. Igazából nem tudom hogy mit lehetne még tanácsolni, a tévés zsűri némi áthangszerelésre buzdította Gergőt, nem tudom hogy ez biztosan pozitív irányba módosítaná-e az összképet. Talán az egyetlen előadó a mezőnyben, aki be mer állni normálisan a koreográfiába, és a homokszórásos tánc kiváló és vagány húzás. A középdöntőben a kamera lemaradt az elődöntőhöz képest sok fontos dologról, ezen javítani kell feltétlenül! Mindenesetre drukkolok, hogy a zsűri vagy a Parno-t vagy Gergőt mégis berakja közönségszavazás mezőnyébe.

Vásáry André mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nagyon fura megjelenésű figura, emiatt megjegyezhető is. Nekem ez az egész produkció nagyon ellenszenves, de nagyon szimpatikusan nyilatkozik az énekes, így árnyalódott bennem ez a kép. Meglepő módon nagyon sokan szeretik ezt a dalt is, rólam ez nem mondható el. Lehet hogy rossz az ízlésem. Pedig volt már példa arra, hogy szerettem poperát, Alenka Gotar (ESC 2007 Szlovénia) és Malena Ernman (ESC 2009 Svédország) ilyen volt. A tévés zsűri elismerően csettint, Eurovízióra valónak tartják. Szerintem bízzuk a közönségre, valószínűleg bejut a szuperdöntőbe.

Petruska András nagy valószínűséggel szuperdöntős lesz. Magas pontokat kapott a zsűritől, a közönségtől is szépen begyűjtötte a jó pontokat. A produkciója nem túl bonyolult, a nagy geg az, hogy a színpadon szereplőket fekete-fehérben mutatja a kamera, minden más színes. Annak ellenére hogy mennyire dicsérik a dalszövegét, szerintem nem egy elsődleges dolog. Ha a dalszöveg ritmusa jó, akkor szólhat akár a tojásos kocsonyáról is angolul, talán ha lenne benne egy Afrika Paprika, talán azt mégis megmosolyognánk. Nem tudok mit tanácsolni, hinni kell a dalban, pozitív kisugárzás kell, és maximálisan azt kell közvetíteni a közönségnek, hogy élvezetes és bohókás, vagyis inkább önironikus az egész produkció.

Freddie az egyik biztos szuperdöntős. Freddiet már azelőtt győztesnek emlegették, hogy elkezdődött volna a televíziós selejtező. A dal kellően modern, bár tartogat néhány jól bevált panelt. A produkció sajnos nincs kiforrva, bár másodjára már látszódott, hogy profi szakember segített. Freddie falemelős tehetségkutatón edződött, valamennyi tapasztalatra szert is tett, de sajnos benne van még egy nagy adag félsz, ráadásul egy ilyen tipusú dalhoz nagy adag profizmusra van szükség ahhoz, hogy hitelesen elő lehessen adni. A színpadképpel kapcsolatban egy jó koncepció kell, be kellene vonni az énekest is valahogy a színpadi eseményekbe, mert van pár üresjárat a dalban, és sokszor ilyenkor helytelenül közelről mutatta a kamera, ez szerintem hiba. Nagy adag bátorság és önbizalom legyen, másképp nem lehet nyerni.

A végére hagytam a Kállay Saunders Bandet. A frontembernek nagyon sok Dal-os tapasztalata van, van eurovíziós tapasztalata is, önbizalma is, és van egy jó, ritmusos, megjegyezhető dala: egy jó és biztonságos választás lehet. Nála viszont a színpadi megjelenés valahogy nem állt össze: majdnem a végletekig szétszaggatott ruhával, testgraffitivel, izomszaggal visszataszítónak hatott. Szerintem kicsit túltolta az egészet. Oké, vállaljuk fel önmagunkat, merjünk mások lenni, de ha egy olyan póló van rajtad, amire az van rá írva, hogy “én más vagyok mint a többi”, attól még nem lesz hiteles. Legyen különc, de egyben ne legyen ízléstelen. Az elődöntőben tetszett, amikor a refrénben az együttes együtt ugrált, a középdöntőre ez elmaradt. Csapatban kell megnyerni a versenyt, minden tagnak oda kell tennie magát, viszont nem műmozdulatokkal. Az önbizalom megvan, viszont egy jó tervet kell készíteni a színpadi produkcióra, azt elpróbálni, javítani a hibákat, elkerülni a túlzásba esést, és akár meg is lehet a győzelem.

Kicsit ássuk bele magunkat az angol dalszövegekbe. Oké, nyers fordítás, esetleg félrefordítás, de kábé ez a lényeg, még ha nem is teljes a szöveg.

Az elsőben nem csoda, hogy az ember megőrül a mai világban

Mi az az üzenet amit hangosan énekelhetek? Mi a rejtett igazság ami meghúzódik a háttérben? Nincs jő kifejezés ebben a napi mókuskerékben, mert agybajt kaptam. Okolhatnám az országom történelmét, a koromat, vagy a rossz horoszkópomat, de a tükörbe nézve már nem látom más kifogást, csak azt, hogy agybajt kaptam. Bajom van a világgal, csak ez amit benne látok. Nem tudom tartani azt a súlyt, amit magamnak okozok. Néha úgy érzem, mint aki meghalt és mindent maga mögött hagyott, néha pedig úgy érzem, hogy nincs kiút ebből az agybajból. Naponta szenvedni attól, hogy tökéletes férfi legyél, pokoli sok időt felemészt. És mit kell kapjak ha végre lehajtom a fejem, még nagyobb agybajt, mi mást.

A másodikban van szleng bőven, előre is elnézést

Nincs időm veletek lógni, miközben a népek azt sem tudják hogy lemegy a nap. Sokat dolgoztam, az orrom lesült barnára, a fura népek azt sem tudják hogy lemegy a nap. Főnök úr, főnök úr, megmondtam, hozz ezüstöt, fogd az aranyat, keményen dolgoztam félmeztelen rabszolgákkal, mert nem tudom felszedni a gyapotot ha hideg lesz. Főnök úr, azt kell mondjam, többet számítasz fel mint amit kifizetsz. Csak mennék a magam útján, de csitt csatt az ostor, maradok még. Már véreznek a hólyagok a kezemen, ez nem az a munka, ami nekem kell. Inkább éhezek mint robotoljak egész nap, rakhatsz rám adót, tortúrát, nem engedelmeskedek.

Egy kis limonádé, igazi eurovíziós szerelmes szöveg

Amikor a nap nem süt, és bezáródnak a falak, fent vagy egész éjjel, próbálod megtalálni újra a reményt, újragondolod a dolgokat, felemeled a fejed és újra lélegzel, tudod, hogy a könnyeid nem voltak hiába. Amikor a hatalmad elgyengül és már alig érezhető, tudod hogy ott vagyok közvetlenül, csak fogd a kezem. Hét tengeren keresztül, túl a magas hegyeken, ilyen messzire fog érni a szerelem, ha megpróbáljuk. Nem vagyok ellenség, te egy rész vagy belőlem. Éljünk éljünk éljünk és világítsunk.

Egy másfajta limonádé, magasabban

Nehéz szívvel jöttem vissza a kezdethez, számtalan sötétben töltött nap után. Hogyan csinálhattunk ilyen nagy hűvösségetm, félelmet, kétségek között bolyongást, és ez lett az ára. Egy olyan helyről álmodom, ahol a szerelem nincs eltörölve, egymás mellett ,szemtől szemben. Miért választottuk az utálatot, miért komplikáljuk, nem értem. Miért? Miért? Miért? Ahogyan hajózom remény és sors között, hiszem még nincs késő.

Nem egy május elsejei úttörős felvonulás következik

Amikor el kell futnod az elől, amit az emberek mondanak, az ellenséged lehet már benne is van a fejedben. Egy mosoly, egy ölelés, egy kis dicséret… napok óta nem kaptál ilyeneket, rosszul bánnak veled. Egy olyan világban, ahol a versek hamisan hangzanak, és a szerelmet felváltotta a hírnév. Millió ember millió szíve, legyél büszke mert azért születtél, hogy valós legyél. Millió hazugság millió templomban, csak egy félelem, hogy úttörő legyél. Fura voltál, káoszban, mások nem tudták, hogy a különlegességet hogyan értékeljék, ezért elfordították a fejüket. Amikor már nincs több eladható termék, elkezdik telebeszélni a fejed.

És ugyanaz a téma másképp

Idegenek vagyunk ebben az életben. Az éjszaka lázadói vagyunk. Ezek vagyunk mi, és így érezzük jól magunkat. Mi vagyunk az árnyékok a fényben. Sosem tudjuk, mi a rossz a jóban. Olyan mint amikor úszunk a csillagokban, mert fényesen ragyogunk. Engedd ki! Egy tökéletes vihar van a testedben. Engedd ki! Mondd el a világnak, hogy senki nem tud megállítani. Kik vagyunk? Soha nem változunk meg. Különbözünk és büszkék vagyunk. Nem tudsz sosem megtörni minket.

A rend kedvéért a magyarokból egy kis részlet

Nappalra éjszaka / Nyár íze, tél szaga / Repül, úgy rohan az idő / Álomálóóó. Nincs bennem félelem / A lélek végtelen / Hiába rohan az idő / Álomálóóó. Pendüljünk egy húron / Maradj a jó úton / Csónakból nem lesz űrhajó / De bárhogy lesz tudom mindig győz a jó.

És a fehér ló

Sokszor hallott régi történet
Apám szava csendesebben száll
Néz rám a kályha melegével
A kávé is lassan kihűl már

A tegnap árnyékában élek
Pedig ma ragyog rám a nap
Most a lányomnak mesélek
Egyszer megérti-e majd?

Szemein már megpihen a hajnal
A fekete is lehet ragyogó
Felizzik ajkán az a dallam
Élete egy kopott mulató

Ugyanazt a poros utat járom
A cipőmön már nincsen repedés
Szívek köré rózsát muzsikálok
Mert ezt teszi egy jó cigány zenész

Már nem szédülök a fényben
A poharam félig tele van
Nem a szesztől leszek részeg
Annyi legyen, amennyi most van

Hozzászólások
Ugrás