Az Eurovízió sztárjai

Getty Kaspers (ESC 1975 – győztes) és a magyar Ding-ding dong

A hazaérkező Teach In fogadása a reptéren (c) wikipedia

Szerző: Vámos Tamás

Bécsben, az osztrák OGAE buliján a meghívott fellépők között volt egy Eurovízió-győztes, aki a Teach-In tagjaként Stockholmban nyert a Ding-a-Dong című számmal, közvetlenül az ABBA utáni évben. Az énekesnő, Getty Kaspers így az utolsó holland győztes, annak ellenére, hogy osztrák származású. Ő maga hangsúlyozza, hogy máig az utolsó holland győztes. A backstage-ben csak az eschungary-nek adott interjút, egy kis nasi és egy pohár bor mellett.

ESCHU: 1975-ben a mai magyar Eurovíziós rajongók zöme még nem is élt, de aki igen, azok között is sokan azt sem tudták még, mi az az Eurovíziós Dalfesztivál. Több mint 40 év távlatában, az Eurovízió győzteseként nézve, mennyiben volt az egy másik ESC?

Getty: Teljesen. Minden más volt. 19 ország vett részt, mindenki élő zenekarral. Minden országnak saját karmestere volt. Ez az jelentette, hogy sokkal többet kellett gyakorolni magát a dalt. Egy teljesen másmilyen világban éltünk 1975-ben. Nagyon más volt. Más emberek és más idők. Mivel csak 19 ország vett részt, nem is volt egy mindent elsöprő méretű showműsor. Csak egy dalverseny. Ha megkérdeznéd, hogy melyik volt a kedvencem az utóbbi évek Eurovízióján, nem tudnám megmondani. Egyszerűen túl sok a résztvevő.

ESCHU: A 2014-es Eurovízió mégiscsak érdekes volt számodra…

Getty: Igen. Egy részem nagyon örült az osztrák győzelemnek, de összességében nem voltam boldog, mert nagyon szurkoltam a Common Linnets-nek, reméltem, hogy nyernek. Annak ellenére, hogy csak másodikok lettek, az Eurovíziónak köszönhetően nagyon jól megy nekik mostanában. Ebből is látszik, hogy sikert nem csak a győztes érhet el.

ESCHU: Ez teljesen igaz, de azért a győzelem ártani nem árthat. Az Eurovízió után melyik fellépésre emlékszel vissza a legszívesebben?

Getty: Az Eurovízió után 4 évvel feloszlott az együttes, ami nagy kár, de addig is nagyon sokat turnéztunk. Törökországban, Luxemburgban, Svédországban, Norvégiában, a spanyoloknál, az olaszoknál… Keresztül az egész kontinensen. Ausztriában mondjuk pont nem… Ami vicces. Azért örülök, hogy ezek az emlékek nagyon régről vannak velem, de mindenre emlékszem.

image_getty_tamas

ESCHU: Hollandiában éltél és dolgoztál. Milyen volt visszatérni Ausztriába?

Getty: Csendes. A szülővárosomban tudtak csak róla. Azután egy rádióműsorban dolgoztam, az Autofahren unterwegs-ben. Akkoriban mindenki azt hallgatta. A Teach In-ről alig tudtak az emberek valamit.

ESCHU: Hogy emlékszel, a Ding-a-Dong mekkora nemzetközi utat járt be? Például, hány idegen nyelvű feldolgozásról tudsz?

Getty: Idegen nyelvűről? Rengetegről. Sok külföldi énekli a Ding-a-Dong-ot. Egy törökre emlékszem, de rengeteg lehet.

ESCHU: Talán akkor tudok most egy újat mutatni…

Ekkor megnéztük a Csonka András féle Ding-ding dongot. Getty nem látta, nem hallotta még. A klip közben elmesélem neki, hogy a magyar verzió csak 2003-ban jelent meg és az előadó minden alkalommal megemlíti, hogy a ’75-ös Eurovízió-győztes dal feldolgozása ez és nem eredeti. De nem hagytam ki azt sem, hogy a piros zakót Csonka András életművében ezzel a számmal azonosítják. A pucér képsoroknál kicsi felvonja a szemöldökét és megjegyzi, milyen jóképű a Csonka.

Getty: Ezt még sosem láttam, nagyon aranyos feldolgozás, tetszik. Irigy vagyok erre a fiatalemberre, nekem bezzeg csak egy virágmintás ruha jutott. (nevet)

ESCHU: Azért nem a ruha a lényeg. Szerinted az Eurovíziós Dalfesztiválnak mi a lényege? Mi marad, ha nincsenek a dalok és az effektek?

Getty: Manapság az Eurovízión van jónéhány dolog, ami nekem zavaró, ami nem tetszik. ’75-ben még tényleg egy dalverseny volt, ma már sokkal több. Tudom, változtak az idők, az emberek és minden másmilyen ma már. Nekem manapság már kevés dal tetszik igazán az Eurovízión. Túl hangos, túl erős, túl gyors, túl sok a fény, túl sok a show, túl sok a mozgás, túl sok. Ezek között elvesznek a dalok. Persze, néha nem rossz az effekt, ha az jól van eltalálva. Például a Common Linnets ilyen volt. De attól tartok, ez többé már nem pusztán egy dalverseny. Ott van például Zoё is, aki talán túl édes egyeseknek, de más volt, mint a többiek.

Például, hogy őszinte legyek, nekem nem tetszik az 1944. Tudom, hogy az ukránok nehéz időkön mennek át, sokat szenvedtek, hogy Jamala nagymamájának korosztálya is sokat szenvedett. De nem tetszik, hogy politikai töltetű dalok szerepelnek az Eurovízión. Nem tetszik, hogy orosz-kritikus dalok jelennek meg. Igaz, nem örülnék én sem, ha az oroszok nyernének, hiszen az Eurovízió egyik alappillérével kissé hadilábon állnak. Egy dalversenyen azonban semmilyen mértékben nincs helye a politikának.

ESCHU: Ezek fontos gondolatok, de számodra mi a pozitív üzenete az Eurovíziónak?

Getty: A jókedv és a boldogság. Érdekes, mert ’75-ben még nem voltak rajongói klubok, nem volt OGAE. Ma már az Eurovízió a rajongóké, a sokszínű tömegé. És ez nekem nagyon tetszik. Mindig azt mondom, nagyon fontos, hogy bár különbözőek lehetünk, de mindannyian emberek vagyunk és ez a lényeg.

Hozzászólások
Ugrás