A Dal 2017

Napi Eurovízió 2017: Magyarország

Hívő, harcos, énekes, ábrándozó, apa és szamuráj – ilyen sokszínű Pápai Joci, Magyarország képviselője a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A zene meghatározó szerepet tölt be Joci családjában, mert az édesapja egy nagy cigányzenekarnak volt a vezetője. Nem csoda, hogy 4 évesen már gitárt ragadott, és azóta sem tette le. Profi sportoló is válhatott volna belőle, mert már régóta kosárlabdázott, de eldöntötte, hogy álmait a zenélésben akarja megvalósítani. Nem volt könnyű útja a sikerig, szegény családból érkezett különböző tehetségkutatókba azért, hogy elismerjék.

A nagy áttörést számára a 2005-ben kiadott első albuma jelentette, amin sok neves énekessel dolgozott együtt. Pápai Joci újraformálta a zenei stílusát, ötvözve az autentikus cigányzene és a modern pop műfaját. Ilyen lesz a versenydala is a 62. Eurovíziós Dalfesztiválon is, Origo címmel, ami saját szerzeménye.

Joci kiemeli, hogy a dal nagyon őszinte. Gyakorlatilag a saját életének egy összefoglalója, és fontos, hogy szerinte sikerült megtalálni az elektronikus ritmus és a tradicionális cigány stílus arányát ebben a dalban. Imádja Magyarországot és annak különleges zenéjét. “Én vagyok az első cigány, aki büszkén képviseli Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon, és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sokan támogatnak”. Joci hívő ember, a fellépések előtt mindig elmond egy imát. A fellépései során úgy érzi, hogy Isten is jelen van a színpadon, ami egy nagyon különleges érzés. Minden kitisztul, és olyan, mintha egy lassított felvétel lenne az egész előadás a színpadon.

A dalszöveget szerencsére nem kell nyersben fordítani. Az én olvasatomban egy eléggé félre csúszott párkapcsolat jelenik meg. Sőt elképzelhető, hogy nem is egy konkrét személyről, hanem a sorsról van szó. Teljesen jogos igény még ebben az internetes ismerkedős oldalak világában is, hogy ahhoz, hogy jól működjön minden két személy között, nem elegendő a felszínesség. Őszintének kell lenni és megismerni a másikat belülről is. Van, aki azt sem tudja, hogy mit akar, csak ellenni, de ez a másik félben bizonytalanságot kelt. Mondja meg, ha valójában nem úgy érez, mint ahogy mondja, nem azt gondolja, mint amit mond, akkor menjen mindenki a maga dolgára. A rap rész sokkal fajsúlyosabb, melynek első fele a hívő életéről, a második pedig a küzdelmes karrierjének története lehet talán. A zene és a gitár húrjai mint fegyver jelenik meg a versben, lehetséges, hogy magával az ördöggel kellett megharcolnia, a sok lélek megmentéséért.

Az Eurovízió akkor igazán érdekes számomra, ha nem a svéd gyártószalagokról lepottyantott dalok versenyét kell látnom, hanem eredeti ötleteket, etnós beütésű, mai köntösbe bújtatott dalok produkcióit. Pápai Joci dala pont ilyen. Lehetetlen számomra, hogy ne a döntő első felében végezzünk. A mai napig van néhány olyan rajongó, aki olyanokkal bombázza a Facebookot, hogy “engem ő nem képvisel”, “prozódiai rémálom”, “Joci, el fogsz vérezni, lépj vissza”, sőt a nemzeti döntő után kialakult menetrend szerűen megérkező hisztiben még különböző nevetséges petíciók is elindultak azért, hogy más versenyezzen helyette. Ezek után nagyon remélem, hogy nagy kő fog leesni a szívemről a verseny után, és büszkén tudok majd örülni, hiszen ha őszinteségről szól az Origo, a káröröm is egy őszinte, és igazi magyaros érzés. Persze a megbocsátás sokkal felemelőbb mindkét fél részéről.

Forrás: eurovision.tv

Hozzászólások
Ugrás