Igen, csak aki ESC fan, annak tényleg kissé bonyolult a kivitelezés, de megoldható. A verseny után aztán átfutom a nemzeti válogatókat, jó dalok után kutatva, minden évben összejön ezekből kb 20-25 dal amiket jó hallgatni.

A YouTube-on ez idő alatt le vagyok irakozva az ESC-ről, ajánlást is csak néha dobott fel, azokkal nem foglalkozom a shorts-ot sikerült átgörgetni. Tény kicsit macerás.

A nemzeti döntőket én sem követem.
Viszont, amikor esc rádióban vagy spotify-on hallgatom az eurovíziós dalokat, akkor belekeverednek olyanok is, amik valamelyik nemzeti döntőn véreztek el, illetve a nyertes előadók más dalai, így onnan hallok időnként ezt-azt.

Kár, hogy nem az egyes daloknál írtad le. Mindig jót szórakoztam azon, ahogy Titával kiosztottátok a dalokat rendesen. Függetlenül attól, hogy többnyire azokat szapultátok, amik nekem jobban tetszettek, és azokat szerettétek, amiktől én frászt kapok. :-DD

Én a dalokon kívül nem sok mindennel foglalkozom, úgyhogy nem tudom egy csomó dolog más vonatkozású hátterét. Például nem tudom mi a probléma Izlanddal? Mire utaltál?
Egyik kedvenc országom volt mindig a dalok tekintetében.

A politika ellen a legjobb ellenszer pedig az, ha figyelmen kívül hagyod. A politikusok túl vannak telve önmaguk fontosságával, az utálat ugyanolyan energiaforrás számukra, mint a szimpátia.
Ne foglalkozz mással, csak azzal, hogy az adott dal (esetleg annak keletkezési – nem politikai – körülményei) mennyire tetszenek. Amint érzelmekkel reagálsz politikai vagy politikainak vélt aktusokra (pl politikai okokból szimpatizálni egy előadóval vagy utálni őt és a dalt ), rögtön elérték a céljukat. A legnagyobb bünti nekik az, ha se pro se kontra nem érdekel a véleményük, vagy a céljaik.

A kitartott hangra gondolom az ukrán dal lenne az egyik példa. De amúgy az operás stílussal operálókra is igaz lehet, így pl a francia. Mondjuk nekem a ya-ya és a svéd förmedvény is ez a kategória.

Eddig is ott volt!
De régen kommentelgetett, mostanában "se kép, se hang". ! 🙁

Kanadában van.