A COVID-19 letarolta az egész világot, így szinte minden rendezvény amely az év ezen részében került volna megrendezésre elmarad, köztük a 2020-as Eurovíziós Dalfesztivál is.
Azonban az Eurovízió szerelmesei nem maradnak tartalom nélkül, hisz számos „home concert” került és kerül megrendezésre. Korábbi és jelenlegi versenyzők is támogatják az ilyesfajta kezdeményezéseket, a hivatalos Eurovíziós Youtube csatorna pedig #EurovisionAgain hashtag alatt minden héten egy korábbi vagy akár már klasszikussá vált Dalfesztivált ad le élőben mindannyiunk legnagyobb örömére. Eddig a 2015-ös és az 1997-es kiadások kerültek a nagy nyilvánosság elé.
Mi az ESC Hungary-nél is szeretnénk visszahozni egy kis eurovíziós szellemet a múlt idők versenyeiből, kezdve a legelső Dalfesztivállal.
Az év 1955, a hónap január, a helyszín Monaco. A második világháború szörnyűségei után az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (European Broadcasting Union – EBU) összeült, hogy kitaláljon egy olyan programot, ami az olasz Sanremo Fesztivál alapján dalfesztiválként barátságos versengésre hívja Európát, összehozza különféle országait, közösségeit, kultúráit. Az ötlet megszületett, és az is elhatározásra került, hogy az első Eurovíziós Dalfesztivál 1956-ban Svájc olasz anyanyelvű régiójának egyik nevezetes városában Lugano-ban indul hódító útjára.
1956 május 24. egy nagyon fontos dátum minden eurovízió szerelmes számára, hisz ezen a napon a Teatro Kursaal (Casinò Lugano) egy gyönyörű környezetben található gyönyörű épületében állt színpadra Lys Assia.
Akkoriban még nem voltak LED falak, nem volt eget rengető látvány, de még csak televíziós közvetítés sem volt minden régióban, mondhatni a többség rádión követte figyelemmel a versenyt. 1956 májusában az énekesek hangja, a dalok eredetisége és színvonala volt az egyetlen dolog, ami befolyásolta a végkimenetelt.
A műsor házigazdája Lohengrin Filipello volt, a rendező Franco Marazzi, a karmester pedig Fernando Paggi. 2017-ig ez volt az egyetlen olyan Eurovíziós Dalfesztivál, ahol nem volt női házigazda, női műsorvezető. A show nagyjából 1 óra és 40 percig tartott. Összesen 7 ország indult, 2-2 dallal.
Belgium:
Fud Leclerc – „Messieurs les noyés de la Seine”
Mony Marc – „Le plus beau jour de ma vie”
Franciaország:
Mathé Altéry – „Le temps perdu”
Dany Dauberson – „Il est là”
Németország:
Walter Andreas Schwarz – „Im Wartesaal zum großen Glück”
Freddy Quinn – „So geht das jede Nacht”
Olaszország:
Franca Raimondi – „Aprite le finestre”
Tonina Torrielli – „Amami se vuoi”
Luxemburg:
Michèle Arnaud – „Ne crois pas”
Michèle Arnaud – „Les amants de minuit”
Hollandia:
Jetty Paerl – „De vogels van Holland”
Corry Brokken – „Voorgoed voorbij”
Svájc:
Lys Assia – „Das alte Karussell”
Lys Assia – „Refrain”
Az akkori szabályok értelmében csak szólisták vehettek részt a versenyben, a dalok nem lehettek 3,5 percnél hosszabbak. Az énekeseket egy 24 tagú zenekar kísérte, Fernando Paggi irányítása alatt. Belgium, Franciaország, Luxemburg és Olaszország saját karmestert hozott a versenyre.
A szavazás szabályai szerint 2 zsűritag szavazhatott minden országból, akik Lugano-ban tartózkodtak a verseny ideje alatt. Luxemburg nem tudott zsűritagokat küldeni, így az EBU átadta Svájcnak a jogot arra, hogy Luxemburg helyett szavazzanak. Azonban ebben az évben még mindenki szavazhatott a saját országára, a szavazás pedig titkos volt, a végeredmények – a nyertes kivételével – soha sem kerültek nyilvánosságra.
A nyertes a mára már legendává vállt svájci Lys Assia – „Refrain” című dala lett és egyben a Refrain az egyetlen megmaradt videófelvétel az 1956-os Dalfesztiválról.
A rádió felvétel a teljes műsorról megtalálható a Youtube-on kiegészítve képekkel.
Az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál sok értelemben még gyermek volt, hisz nem voltak kiforrva a szabályok, nem volt rendes televíziós közvetítés, sok dolog nem volt egyértelmű akár a verseny előtt, közben vagy után, azonban mégis mindig közel fog állni a szívünkhöz, hiszen a több mint fél évszázaddal ezelőtt indult dalverseny első mérföldköve volt az 56-os év.
About Author
