Igen, a zsűri pontjai idén eléggé kiszámíthatatlanok és szétszórtabbak lesznek mint általában szoktak. Izgi lesz! 🙂

Én a közönség miatt esélytelennek tartom a franciákat és az ausztrálokat is. A francia szerintem nagyon keveset fog kapni (tavaly egy sokkal jobb dallal 50 pontot kaptak), az ausztrál biztos többet kap majd, de szerintem kevés lesz ahhoz, hogy megnyerje.
Viszont mivel több olyan dal is van, ami megoszthatja a zsűrit és a közönséget is, őszintén szólva nem tudom megjósolni én se, mi lesz itt

A produkciókról:
Bulgária – Azt elismerem, hogy elég jól összerakták ezt a produkciót, a dalban vannak jobb részek is, de nekem összességében inkább idegesítő ez a szám a sok bangarangával. A maszkos táncosoknál meg annyira nem értettem mi volt a koncepció. A közönségnél biztos hogy elől lesz.
Azerbajdzsán – Teljesen felejthető kis török szappanoperabetétdal, egyedül a végén az azeri nyelven éneklés tette kicsit érdekesebbé, biztos volt a kiesés.
Románia – Az idei egyik abszolút kedvencem ez a dal, nagyon jól odatették Alexandráék, néhány kameramozgást, és ezt a fehér fantomnőt leszámítva azt mondom majdnem tökéletes az egész. Ha győztesnek nem is éreztem, de top 10 szerintem meglehet, a döntőben elég jó rajtsorszámot is kaptak, hajrá!
Luxemburg – Olyan kis kedves, aranyos, produkció volt ez, Eva is szimpatikus lány, nem érdemelte meg, hogy ő legyen az ország első kiesője, de éreztem hogy nem lesz meg sajnos.
Csehország – Az este egyik legjobb éneklése volt, nagyon igazságtalan lett volna, ha nem jut tovább. A zsűriknél biztosan elől lesz megérdemelten, az egyetlen bajom vele, hogy kicsit hirtelen ér véget maga a dal, a végéről hiányzik egy nagyobb katarzis.
Örményország – Jópofa volt ez a liftes, munkahelyi irodás koncepció, maga a dal se olyan rossz, de annyira nem sajnálom a kiesését, vannak idén nála jobbak ebben a műfajban.
Svájc – Nem rossz ez a dal egy romatikus film vagy sorozat háttérzenéjének, de versenydalnak ez most érthetően kevés volt. A csaj arckifejezései se voltak a legjobbak a dal egyes részeiben. Ritkán fordul elő szerintem, hogy a tavalyi házigazda a következő évben kiessen, de most megtörtént.
Ciprus – Drágám, egy hangot sem talált el, de szerintem nagyon szórakoztató "trainwreck" volt. 😀 Kicsit a másik kedvencemre, Natalia Gordienkóra emlékeztet, de azért ő is jobban énekelt ennél. A dal maga szerintem megérdemelte a továbbjutást, úgy érzem nagyrészt a szexi kinézetének és a mediterrán hangulatának köszönheti, kíváncsi leszek a szakmai zsűri mennyire szavazott rá, én örülök 🙂
Lettország – Ő egyszerűen elfelejtődött, volt ebben az elődöntőben egy pár szép, nagyot éneklős ballada, a zsűrik és nézők inkább azokra szavaztak. Talán, ha nála is lett volna felirat mint az albán dalnál, az üzenete is jobban átjött volna.
Dánia – Egy az egyben a nemzeti döntős előadás, de itt is mint a finnél, azt érzem ha valami igazán működik, akkor minek változtatnának rajta? Bejön nekem ez a dal és az előadás is, azt érzem top 10 meglehet, de a győzelmi esélyei elszálltak a döntőbeli egyes sorszámmal.
Ausztrália – Annyira jó, annyira Melfest-es, annyira 2010-es évek Eurovíziója, egyszerűen imádom! Delta szerintem Antigoni mellett a legszebb nő idén és gyönyörűen énekel is. A zsűrinél biztosan elől lesz, meglátjuk, hogy idén sikerül-e megtörnie az ausztrál közönsegszavazási átkot, szerintem van esélye rá.
Ukrajna – Nem érintett meg túlságosan, főleg Delta után, egész szép kis dal, a színpadkép nem nagy szám, és jó párszor hamis is volt. Várható volt azonban, hogy a hasonló stílusú luxemburgi dal helyett ő fog továbbjutni. A döntőben pedig szinte garantált nekik egy újabb nem túl megérdemelt top 10-es helyezés.
Albánia – Nagyon szép dal, a felirattal igazán átjött a szám üzenete az édesanyákról. A róluk szóló dalok általában szimpatikusak. Annyira mondjuk nem rajongok ezekért az arcra vetítéses színpadképekért, ettől függetlenül tetszett és teljesen megérdemelt a tovabbjutás.
Málta – Aggódtam érte, nem tudom kinek az ötlete volt, hogy pont az albán után jöjjön, ráadásul Alis és Aidan még hasonlítanak is, de mindegy. A nemzeti döntőben szerintem kicsit jobb volt a színpadkép, de tetszett ez a körbeforgó megoldás is.Tudom sokak szerint nyáltenger, nekem tetszik ez a dal, olyan klasszikus ballada, örülök, hogy továbbjutott.
Norvégia – Ezt is láttam, hogy sokakat irritál, igazából valamennyire meg is értem, de nekem nincs vele bajom. Szerintem ez egy korrekt pop-rockos szám, kicsit aréna koncertes a hangulata, és őszintén a nemzeti döntőjükből idén nem nagyon volt jobb választásuk. Nincs a legnagyobb kedvenceim között, de egyáltalán nem sajnálom tőle a továbbjutást. Norvégia szinte mindig utat talál magának a döntőbe, utoljára 10 éve estek ki.

Az automatikus döntősökről:
Franciaország: Egyszerűen semmit nem vált ki belőlem, 17 évesen nem semmi ahogy énekel, de úgy érzem nagyon mesterkélt, győzelemre komponált dal és produkció, őszinte érzelmek nélkül. A fogadóirodák szerint sincsenek már az esélyesek között.
Ausztria: Az idei egyik guilty pleasure számomra, nekem tetszik ez a bulis hangulatú dal, a színpadkép is jópofa, örülök, hogy házigazdaként végre mertek a saját nyelvükön is hozni egy dalt és már csak a magyar származása miatt is szurkolok neki, hogy legalább egy pár pontot szerezzen össze és ne legyen utolsó!
Egyesült Királyság: A studióváltozata a másik idei guilty pleasure nekem, a fickó is szimpatikus, mert annyira egy tipikusan brit fazon. Viszont annyira az élő nem győzött meg, inkább kicsit kínos volt, mint szórakoztató, és sajnos szerintem a közönség és a zsűri többsége is így vélekedik majd, így ő is pályázik az utolsó helyek egyikére.

Várom a döntőt, jónak ígerkezik, finn, román vagy – sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt írom – ausztrál győzelmet szeretnék!

Azért ez egy öngyilkos vállalkozás lenne. :-Y ;-D
Michelle már csak a levezető körbe jutna be.

Bulgária:
Borzalom. Az egy tény, hogy utálom a dalt. De színpadon most láttam először. Hátborzongatóan ízléstelen az egész. Ki szavaz be ilyen dalokat?

Ukrajna:
Nem titkolt favoritom, és guilty pleasure-öm, mivel általában ki nem állhatom az ukrán dalokat. De ennek nagyon drukkoltam. Kellett is, mert elrontotta. A hosszan kitartott magas hangnak a végét csúnyán elhibázta. És minő csoda, a televotehoz természetesen ezt a részt vágták be. Komolyan nem értem, hogy miért szokták szinte minden dalhoz a legelőnytelenebb részt bevágni? Ez vagy genyaság, vagy rugalmatlanság, hogy egy előre eldöntöttől nem képesek eltérni.

Norvégia:
Jajj Istenem, mennyire utálom. De új esélyt adtam neki, mert némi szégyenkezéssel voltam, hogy szerintetek ez olyan "rárúgja az ajtót a közönségre", és nem hiszem el, hogy bennem ennyi lázadás sincs, hogy ezt átéljem és értékeljem? És sajnálom, de szerintem semmi ajtó rárúgás nem volt, kifejezetten energiaszegény volt az előadás, sehol egy polgárpukkasztó kikacsintás, erő, esetleg extázis. Maradt az idegesítő ya-ya-zás.

Ausztrália:
Kifejezetten jól hangzott élőben. De a dal valahogy mégsem működik. Pedig én szeretem a nagy ívű, teátrális dalokat. Mégis, valami kevés benne.

Románia:
Örülök, hogy továbbjutott. A műfajnak megfelelően jól adták elő. Itt is egy elég hülye részt vágtak be a televotehoz.

Málta:
Meglepett, hogy továbbjutott. Rendben elénekelte, de a színpad is olyan semmilyen volt, és a dal maga is olyan neutrális. Nem jön át az a szenvedély, amit egy bella vagy Bella kellene kiváltson egy férfiemberből.

Ciprus:
Nagyon vérszegényre sikerült. Hol van az igazi jalla? Az igazi tobzódás és napsütötte életöröm? Sehol. Amúgy az ilyen mediterrán daloknak egyszerűen nem áll jól a flitter és a tűsarkú. Idegen magától az életérzéstől, amit közvetíteni szeretne.

Albánia:
Drukkoltam neki. Megkapó az üzenete. Az ilyen teátrális dalok nem is állnak távol tőlem. Spotin is jó hallgatni. De a színpadon volt egy olyan érzésem, hogy valami nem az igazi. Nem átütő. Lehet, hogy a színpadi koncepció van elhibázva, nem tudom. Örülök, hogy továbbjutott. De messze nem a legjobbjával.

Dánia:
Nem az én dalom. És szerintem nem is énekelte jól. A necc-inges férfiak amúgy is megtorpanásra késztetnek és megnyomják bennem az óvatosság gombot. Valami disszonancia van benne.

Csehország:
Kilóg a sorból ez a melankolikus dal, ez előnyére válik/hat. Viszont a színpadon nem történik semmi. Mondjuk a nem történés lehet szép is, de itt nem erről van szó. Egyszerűen kevés. És elvész a dal.

Azerbajdzsán:
Ahogy megbeszéltük már. Semmilyen. Mintha hallottam volna már máshol, máskor.

Luxemburg:
Sajnálom a kislányt. Fiatal, helyes, természetes. A színpadkép is jó volt, illik a dalhoz. De az ilyen bangaranga ízléstelenségek lenyomják. Az énekstílus nem annyira jön be nekem, én továbbra is olyan mórikálósnak érzem, főleg a verzékben. De inkább ő jött volna tovább, mint a bolgár csaj.

Örmény:
Jajj, borzalom 2.0. Mit mondhatnék, ki nem állhatom az ilyen dalokat. Nekem nem fog hiányozni.

Svájc:
Sejtettem, hogy ez lesz. Túlságosan konszolidált. A mindig nagyobbra, csillogósabbra, ízléstelenebbre, megbotránkoztatóbbra vágyó közönség nem fog eléggé rá szavazni. Nekem kicsit olyan Alanis Morisett-es érzést ad ez a csaj. Jobb sorsra érdemes. De a dal tényleg kevés volt most itt.

Lettország:
Sajnálom, hogy nem jutott tovább, nekem tetszett, drukkoltam neki. A szilánkok a levegőben tetszettek. Az árnyjáték a padlón jó ötlet (hogy nem a saját árnyéka, hanem egy kislányé), de van benne valami kicsit nyomasztó is. Talán a feketeség miatt, fekete színpad, fekete ruha, fekete árnyék.

Franciaország:
Döbbenetesen jól énekel Monroe kisasszony, élőben hozza a stúdióminőséget. A dalt is imádom. Az első ötben a helye.

Ausztria:
Kihozták belőle, amit ki lehet. Simán hallgatható, pedig nem az én zenei ízlésem. És németül működik. Angolul gagyi lenne.

Anglia:
Nagyon angol. 🙂 Szintén nem az én stílusom ez a zene, meg nem bírom az ilyen szörme-tévébúra féle maszkokat, de a fricska tetszik. Meg bírom az ilyen hétköznapi fazonokat, aki akár a haverom is lehetne a kocsmából. Khm… vagyis pubból. És az angolok vannak annyira pop-nagyhatalom, hogy megengedhetik maguknak, hogy nem a mainstreamet küldik, hanem a kísérletezősebb, alternatívabb vonalat.