Gundel Takács Gábor neve nagyon összeforrott az Eurovízióval, hiszen több mint egy évtizeden át volt a magyarországi közvetítés kommentátora, illetve A Dal című nemzeti válogató szériájának elején ő volt a műsorvezető páros egyike. Az index.hu készített vele egy nagyinterjút annak kapcsán, hogy mégsem az MTVA-ból fog nyugdíjba menni, mert a politika másképp gondolta, még a Maradj Talpon-ba is beleszólt. Az interjú készítője, SIXX a sport, az Olimpia, a jelenleg futó KérdezŐ című vetélkedője mellett szerencsére feltett kérdéseket az Eurovízióval kapcsolatban is.
A Dalt nem fogod vezetni egyhamar.
Nem, de azt annak idején is én hagytam ott, én kértem az MTVA-t, hogy keressenek valakit a helyemre, mert nem éreztem hitelesnek, amikor teszem azt, a Vad Fruttikról beszélek, vagy amikor jönnek az előadók szépen sorban és a gyerekeim is idősebbek náluk, ráadásul a jelentős részüket nem is ismerem és nem feltétlenül áll közel hozzám a stílusuk. Szóval szóltam a köztévében, hogy én ezt a szekeret nem akarom tovább tolni. Az Eurovíziót még vittem egy ideig, de amikor eljöttem, annak is annyi lett.
Az hiányzik?
Abból a szempontból mindenképpen, hogy baromi nagy, összetett tévés projekt, negyvenvalahány ország vesz részt benne. Ilyen műfajt, ebben a méretben, nem nagyon csinál az ember. Zeneileg nekem kihívásokkal küzd, de a negyven dalban mindig volt legalább egy, ami tetszett, igaz, ezek ritkán voltak sikeresek.
A Conchita Wurst-jelenség számomra kicsit elgondolkodtató volt, abban az értelemben, hogy hol is vagyok én és hol is tart a világ. Maga a jelenség, és az, hogy arra hogyan reagált a világ.
Ha akkor nem északi országban rendezik a döntőt, hanem valahol délen, egy sokkal katolikusabb közegben, akkor egész másként sült volna el. Mindegy, nem akarom minősíteni, de a mai napig emésztgetem.
A helyszínen, bentről nézve, mekkora meló egy ilyet megrendezi?
Óriási. A döntőt, amit a tévében látunk, három próba előzi meg, egy natúr és két jelmezes főpróba. A két főpróbára is engednek be nézőket, és megtelnek a csarnokok. Dugig. Nem egyszer töltenek meg egy Arénát, hanem háromszor. Namármost én azt nem látom itthon, hogy egy ilyen produkcióra háromszor is megtelne a Budapest Aréna. És ugye ez nem ingyenes, erre jegyet kell venni, és ahonnan én eddig közvetítettem, úgy álltak hozzá, mint egy farsanghoz, beöltöztek az emberek, boldogok voltak, lelkesek.
Én azért szívesen megnézném, mit kezdene egy ekkora produkcióval az MTVA.
Amikor lemegy a döntő szombaton, vasárnap reggel máris elkezdik előkészíteni a következő évi versenyt. Az EBU ebbe iszonyú mennyiségű know-how-t betesz, nem kell egy csomó mindent kitalálni, le van írva, hogyan lehet a legjobban megcsinálni. Mi, magyarok elég kreatívok vagyunk, de hogy a jelenlegi MTVA-nál megvan-e az a szürkeállomány, ami ezt a kreativitást hozzá tudná tenni, azt nem tudom, és nem is akarom megítélni.
NEM ÁRULOK EL VELE NAGY TITKOT, DE AZ MTVA-NÁL MINDIG AZ VOLT A VICC, HOGY „LEGYÜNK MÁSODIKOK, DE MEG NE NYERJÜK, MERT AKKOR NAGYON NAGY BAJ VAN.” NYILVÁN EZ A NEM HIVATALOS ÁLLÁSPONT VOLT, ÉS MINDENKI BAROMI BÜSZKE LETT VOLNA, HA NYERÜNK, DE ISZONYATOS MENNYISÉGŰ PÉNZBE KERÜLNE ÉS NAGYON SOK MUNKÁT KELLENE BELETENNI.
A teljes interjú elolvasható itt!
(index.hu)
About Author
