Bocsánat valóban 3. volt Artem.

Köszönöm az értékes és érdekes kiegészítéseidet a cikkhez nyelvi és néprajzi témában is, most tanultam tőled.

Az ukránban nincs ilyen becézés. A kicsinyítő képző eleve nem a szó végére kerül, hanem beépítjük az utolsó szótag elé. Így tehát nem a mota, hanem a motanka a baba hivatalos megnevezése. A dalszövegben az szerepel, hogy "mota-mota-motanka", mint például "mira-mira-miracle". Becézve motanocska, vagyis az "ocs" a kicsinyítő képző.

Ma a motanka az ukrán kulturális identitás egyik jelképe, de sohasem játékbaba volt, hanem egy amulettbábu. A ház védelmezője volt, valamint termékenységi szimbólumként is funkcionált. Ősi, pogány eredetű, de a 17-19. században vált különösen legnépszerűvé, amikor minden ukrán háztartásban megtalálható volt. Nagyon fontos, hogy csak csavarni lehet, varrni nem, mivel a népi hiedelem szerint a tű és a varrás megsértheti az amulett erejét. A babának szándékosan nem készítenek arcot, hogy ne költözhessen bele lélek és nem válhasson rossz szellemek hordozójává.

Már másodszor írod ezt a baromságot, hogy a névnek nincs jelentése. A legtöbb névnek VAN jelentése!

A dalban többször elhangzik a "Mota" szó, a Motanka szerintem a Mota becézése lehet: tehát úgy néz ki a "Mota" egy név, nincs jelentése. A Motanka a házi készítésű játékbaba egyik formája: nem kell hozzá műanyag, amit házilag nehéz lenne fröccsönteni. A másik formája a szivaccsal kitömött, varrott, például a plüss. Pár száz éve gondolom elterjedt lehetett a Motanka, hiszen akkor még nem volt műanyag meg varrógép se nagyon, pláne otthon. Fából faragni lehetett még, de az jóval munkásabb: a Motanka egy kevés munkával előállítható baba.