Hát azt vissza kell nézzem, mert nem emlékszem, hogy milyen volt.

De igazad van, a látvány is része a produkciónak, és egy jobb sorsra érdemes dalt is tönkre lehet tenni egy rossz színpadra vitellel, vagy egy kevésbé jót is felemelhet egy jó performansz.
Tavaly előtt az ír bosziról le sem tudtam venni a szemem, pedig azt nem mondhatnánk, hogy olyan fülbemászó dallal indult volna. Vagy szegény olasz Lucio tavaly…. csak jóval a verseny után kezdtem értékelni azt a dalt, amikor rájöttem, hogy ha nem nézem, akkor egy hallgatható, élvezhető dal. Persze a dalszöveg így érthetőbb volt.

Én szeretem a kreatív látványt és az sem zavar, ha egy dal emiatt emelkedik magasabbra, mint amilyen helyre alanyi jogon lenne hivatott. Egyrészről mert ez egy szórakoztató műsor és ez is a szórakoztatás része. Másrészről maga a verseny, ugyan a nevében dalverseny, de alapvetően egy-egy "képeslap" az országukról, melyben 3 percben bemutathatják magukat, a kreatívitásukat, az eszméiket, az identitásukat, a saját innovációjukat, az üzenetüket a Világ felé. Igaz, ezt nem mindenki használja ki mindig, de ha igen, azt én nagyon tudom értékelni.
Ennek számomra az egyik legékesebb példája (mármint mikor a látvány adja el a dalt) Moldova 2018-as produkciója. Egyszerűen zseni! 🙂

Ez egy vissza-visszatérő polémia az Eurovízióval kapcsolatban. Valószínűleg nem is létezik olyan nyugvó álláspont, amivel mindenki egyetértene. Részemről nem tudom, hogy a felvett hanganyag engedélyezése jó vagy nem jó, arra hajlanék, hogy ha a felvétel manipuláció nélküli tiszta zene-ének, akkor inkább megengedhető. A hangba való belenyúlást, torzítást viszont nem engedném. Azt sokkal inkább érzem "csalásnak", mint hogy magnóról mehessen vokál. Egy dalnak a lényege a kottán kívül a hangszerelése, az ének, a vokál, a kórus, stb…., nem értelmezhető ezek nélkül, mert egy másik hangszereléssel, másik énekkel, másik vokállal, vagy anélkül, már mondhatni egy másik dal. Ilyen alapon minden mű egy szürke egér, ha nem használhatja azt a hangszerelést, éneket, vokált, stb, ami azzá teszi ami.
Vagyis… itt most nagyon bele tudnék kötni a saját mondataimba :-D, mert hát ismerjük azt, amikor van egy jó (jónak ítélt) dal, csak hát szarul van előadva, rossz az énekes, vagy a műfaji stílust ki nem állhatjuk, de más stílusban bírnánk… szóval ez alapján mondhatnánk, hogy felismerhetően létezik a dal a hangszerelése, a kórusa stb-stb nélkül is, de ezt most hagyjuk, mert egyrészt kezd bonyolulttá válni ez a körmondat :-DD, másrészt egy versenyen tulajdonképpen az a verzió a dal, amit a színpadra kiállítanak.

De én sokszor a látvánnyal is így vagyok. Bár színpadi műfajnál nem csak hallgatjuk, nézzük is, de ha a dal önmagában nem elég, csak a színpad teszi azzá, akkor nekem az is egy kicsit "csalás". Pl. Mans – Heroes, a móricka ábrák nélkül felejthető közepes. Legalább is nálam nem érdemelt győzelmet. Persze ez mezőny kérdése is.

u.i.: Érdekes, hogy idén számos ország, számos zeneszerző nyúlt vissza a zeneművészet gyökereihez. Kórus, opera, klasszikus hangszerek (hegedű, pianínó), fehér éneklés vagy itt említhető meg a portugálok klasszikus stílusa. Az olasz dalról már nem is beszélve, ami klasszikus nápolyi dalos stílus. Eddig is volt ezekre példa , de most valahogy feltünően sok ezen dalok aránya!