Kicsit gótikus, kicsit dark, kicsit keltás-druidás-sámánasszonyos, nagyon katartikus. Fájdalomból születő erő, és az erőből születő szépség. Megmozdít bennem valami más szférában való kapcsolódást a közöshöz, a mítikushoz, az ősi dimenzióhoz, és közben mégis érezni, hogy ennél mélyebb valóság nincsen. Ezek a rezdülések és kapcsolódások igazabbak és valósabbak, mint az anyagi világ dolgai.
És én ehhez még hozzáfűzném a természet és az élőlények, maga az Élet metafóráját, amelynek a csodája felfoghatatlan, és az ember nem értelmezhető rajta kívül, így a fájdalma, szenvedése, az ereje és a szépsége sem. A helyükben a színpadképbe ezt valahogy belefűzném.

Nagyon remélek neki egy továbbjutást.
Nyerni nem fog. Az én kedvenceim nem szoktak nyerni.