ESC Hungary

Blog

Tanuljuk meg a svéd leckét

Játék: Keresd meg a képen Alexander Rybakot!

Szerző: Klész Imre

Vasárnap hajnalban befejeződött a 2016-os Eurovíziós Dalfesztivál Stockholmban. Először nagyon is fanyalogtam, sokan így is várták a svéd rendezést amiatt, mert a rajongók egyik legérzékenyebb pontját, a szavazási rendszer megváltoztatásának a témáját kezdték el feszegetni a szervezők. Vagyis egyre inkább a svéd Melodifestivalen mintájára próbálták formálni a versenyt. A színpadról nagyon impozáns képek jelentek meg elsőként, de az elődöntők során nem akart nekem valahogy megtetszeni az egész. Valahogy túl száraznak vagy lelketlennek ítéltem meg. Persze hozzájárult ehhez az is, hogy a műsorvezetők néha a letűnt Eurovíziók szokásos hagyományát is tovább próbálták vinni, erőltetett poénos dialógusokkal. Majd egyszer csak megjelent a döntő.

Nem tudom hogy a közös nézés hatása miatt, de szinte bénító volt az a sok vizuális hatás, amit kapott a közönség. Bár ezt egy rajongó mondja, a szüleim többször belealudtak a verseny közvetítésébe.

Meg kell jegyeznem, hogy azt gondoltam, hogy a svédek nem akarnak a versenyből tömény országimázst építeni, mint ahogyan ez a Kelet-európai országoknál szokásos. Végül dőltek a svéd slágerek. És azt is megtanultuk, hogy tudnak a svédek önkritikával is tanítani, viccesen átadni a tudást. Gondoljunk csak a második elődöntő egyik versenyen kívüli produkciójára, ahol a műsorvezetők elmagyarázzák a nézőknek, hogy mi is az az Eurovízió. Persze a poénok igazságon alapulnak, vegyük csak azt, hogy egy rendező ország köztévéje könnyen a tönk szélére kerülhet egy rendezéssel. Emlékszünk Írország sikerszériájára a ’90-es években? 1995-ben végre sikerült egy olyan dalt választaniuk, amivel tuti nem nyerik meg zsinórban negyedjére is a versenyt. Rengeteg kabarétréfa született ebben az időben, ami az Eurovízióval foglalkozott. Ha nem sikerül nekik eléggé rossz dalt küldeni a versenyre, akkor csődbe megy a közmédia. A sors fintora, hogy persze nem nyerték meg a versenyt 1995-ben, de a rákövetkező évben már megint ők vitték el a trófeát.

Az idei nagyhét kegyelemdöfése a Peace Peace Love Love című produkció volt. Óriási töménységben jött mindenféle fricska a versennyel kapcsolatban, körülbelül mintha egy cirkuszi előadás fináléjában lennénk, amikor beterelik a porondra az összes elefántot, majmot, zebrát, fókát, tevét és még ki tudja mit, hogy kapjunk egy méltó és hatásos befejezést. Mi hangosan végignevettük az egészet. A versenyen ugye mindenki nyerni akar, ezért bevetnek mindenféle fura dolgot, ami visszaköszönt ebben a produkcióban is. Ennek a legnagyobb tanulsága számomra az, hogy tudjunk nevetni, tudjunk továbblépni a sérelmeinken, és élvezzük, hogy ennyi csodálatos ország össze tud találkozni egy ilyen nagyszerű versenyen.

A magyar szerepléssel kapcsolatban ne feledjük el, hogy a dal és a produkció erőssége minden fordulóban relatív. Az elődöntőben 4. legjobb eredménnyel jutottunk a döntőbe, a döntőben viszont annyira sok, a miénknél jobb dal vagy produkció jelent meg, hogy ott már csak a 19. hely volt elérhető. Ne feledjük azt sem, hogy az idei A Dal-ban a Pioneer volt a legjobb dal és ezzel együtt a legjobb produkció (bár az erősen közönség-befolyásoló szakmai zsűri a produkciót nem igazán értékelte), amit végső soron a közönség választott. Freddie ismét bejuttatta a magyar delegációt a döntőbe, ez nagyon figyelemre méltó eredmény. Szerencsére jövőre is lesz A Dal, jövőre is indulunk az Eurovízión, akkor is érkezni fog biztosan sok pályázat, és mindenki arra fog törekedni, hogy az adott választékból a lehető legjobbat küldjük Ukrajnába.

Apropó Ukrajna. Érdekes módon szerintem ez is egy nagy fricska számomra: a sokszor túl giccses megjelenés, egyszerű slágeres dallamvezetés, és több tízezer eurós díszletek ellenére tud nyerni olyan dal is, ami nem rádióbarát, de a színpadon nagyon is jól működik. Emiatt a második és harmadik helyezettek, az ausztrál és az orosz dal esélyes kedvenc lehet a rádiós játszási listákon idén nyáron.

Van megint egy év a felkészülésre. A zeneszerzők és szövegírók tanuljanak a svéd példából, és próbáljanak egy komplett produkciót összerakni A Dal 2017 pályázati szezonja előtt. Itt jegyezném meg, hogy A Dal válogatóműsora közben egy dal hangszerelését megváltoztatni nekem azt jelenti, hogy a zeneszerző nem végzett jó munkát. Kívánom a zeneszerzőknek, hogy végezzenek alaposabb munkát, és olyan szólistának adják oda a dalt, aki tényleg alkalmas nemcsak elénekelni, hanem előadni is azt a dalt. Szerintem az utóbbi sokkal nehezebb. És egyáltalán nem arra gondolok, hogy csakis svéd vagy angolszász típusú dalokkal induljunk, sokkal inkább arra, hogy a dal, az előadó és a színpadi produkció együtt éljen, és hitelesen legyen előadva attól az előadótól, akinek odaadják a szerzeményt.

Béke, béke, szerelem, szerelem!

About Author

Comments
ESC Hungary

2005 óta kutatjuk az Eurovízió titkát!
Az Eurovíziós Dalfesztivál hírei és a magyarországi rajongók fóruma. (c) ESC Hungary 2005-2024

Lépj velünk kapcsolatba!

info[kukac]eschungary[pont]hu

A hobbi költségein kezd túlmutatni az ESC Hungary üzemeltetése, ezért kérünk téged, hogy az Eurovíziós szezon alatti zavartalan működés érdekében támogass minket!

Bővebben itt!

2005 óta kutatjuk az Eurovízió titkát! Az Eurovíziós Dalfesztivál hírei és a magyarországi rajongók fóruma. (c) ESC Hungary 2005-2024

To Top