Lys Assia, az 1956-os, egyben első Eurovíziós Dalfesztivál győztese, az Eurovízió anyukája 94 éves korában elhunyt. Hétfőn kellett beszállítani a Zürich melletti Zollikerberg kórházába. Március 3-án ünnepelte 94. születésnapját. Jean Eichenberger, az énekesnő titkára szinte végig vele volt az utolsó időszakban. A halála előtt megkérte őt, hogy láthassa még Cindy nevű tacskókutyáját, amit sikerült elintéznie. A titkár azt is elmondta még, hogy Paula, a házvezetőnője a kórházba kerülése óta minden nap látogatta Alya nevű csivavájával.
Assia nagy áttörése 1950-ben volt a Der schwarze Hecht című operett egyik dalával, aminek „O mein Papa” volt a címe. 1956-ban megnyerte az akkor még Az Eurovíziós Dal Nagydíja című versenyt, ami gyakorlatilag az első Eurovíziós Dalfesztivál volt, a Refrain című dallal.
Ennek ereményeként Assia rendkívül népszerű lett, az Eurovízió nagyasszonyaként aposztrofálták, és gyakran vendégeskededett az Eurovízió neves évfordulói alkalmával. Színészi szerepeket is kapott, az 1952-es Palast Hotel című filmben slágerénekest, és az 1956-ban megjelent Die Fischerin vom Bodensee című filmben szintén énekest játszott.
A privát életében kétszer házasodott, a második férje Oscar Pedersen dán főkonzul és multimilliomos volt. A férje szülőföldjére költöztek, és szállodákat üzemeltettek Európában, Japánban és Dél-Amerikában. Férje 1995-ös halála után Dél-Franciaországba költözött, majd néhány év után Németországba ment, és bevetette magát a showbusiness-be.
Assia életének legfájdalmasabb pontja 34 éves korában volt, amikor nem tudta élve világra hozni a szíve alatt hordott kicsi szívet. „Fiú volt. Ezután már soha nem lehetett gyermekem. Ez még ma is nagyon fáj nekem.” – nyilatkozta a BLICK újságnak 2015-ben. Viszont előtte a két férjétől négy gyermeke született, három unoka büszke nagymamája volt.
Az utóbbi időszakban zürichi Aranyparon, vagyis a Zürichi-tó partján lakott, ahol újra és újra egészségi problémákkal küzdött. Tavaly azt nyilatkozta a BLICK-nek, hogy „Az élet túl rövid ahhoz, hogy haszontalan dolgokra pocsékoljuk. Sajnos ezt túl későn szoktuk észrevenni. Nagyon szerencsés életem volt. Sosem szabad féltékenynek lenni mások szerencséjére.”
Hitt a feltámadásban, ezt nyilatkozta három évvel ezelőtt. „Biztos vagyok benne. Isten naponta küld nekem jeleket ennek bizonyságáról. Nem számít hogy miket teszek, Isten mindig jelez nekem. Nagyon örölök hogy újra láthatom minden jóbarátomat és sok művészt is. Még azoknak is örülök, akik nem kedveltek engem, vagy úgy ítélkeztek felettem, hogy nem is ismertek igazán.”
Emlékét örökké őrizni fogjuk.
1957-es versenydala
1958-as versenydala
2012-es dala a svájci nemzeti döntőben
2013-as dalának klipje, amivel ismét nevezett a svájci nemzeti döntőbe
https://www.youtube.com/watch?v=3FlLaDei6c8
(blick.ch)
