Litvánia 1994-ben csatlakozott az Eurovízióhoz, eddig összesen 25 alkalommal vettek részt és 18-szor döntőztek. Érdekesség, hogy a debütálás évében abszolút utolsóként, nulla ponttal zárták a versenyt és emiatt 4 évig távol maradtak, érthető okokból. Eddigi legjobb eredményük egy 6. hely 2006-ból (LT United – We Are the Winners). Litvánia 2021 óta állandó résztvevője az Eurovízió döntőjének. Kiegyensúlyozott eredményeiket egyetlen más országhoz sem hasonlítható módszerüknek köszönhetik, Litvánia ugyanis tudatosan egyre erősebb és karakteresebb zenei arculatot épít magának a versenyen. A jól bevált receptjük az alternatív pop és az art-pop vonal. Nagyon fontosnak tartják, hogy a produkció vizuálisan is erős legyen. Az eredmények magukért beszélnek: 2021 óta kivétel nélkül 100 pont felett zártak a döntőben.
A karakteres előadók és a művészi zenei produkciók sorozata idén sem szakad meg a litvánoktól, most Lion Ceccah-n a sor, hogy bemutassa tehetségét a nagyszínpadon. Polgári nevén Tomas Alenčikas, 1991-ben született Vilniusban. Hegedülni és táncolni tanult, musicalszínházi diplomát szerzett. 2017-ben szerepelt az X-Factorban, ekkor lett ismert szélesebb körben. Feltörekvő előadó, munkásságában már most megfigyelhető egy tudatos művészi irány – modern pop és alternatív hangzásvilágot ötvöz érzelmes és személyes hangvételű dalszövegekkel. Vizuális művészettel és identitásjátékkal fejezi ki gondolatait a színpadon, ennek nagy szerepet szán az eurovíziós dalában is, melynek címe: Sólo Quiero Más, azaz „Csak többet akarok”
Ez megijeszt, mindenhol kísért, ahol vagyok.
Aki meri, az megkérdezi, miért élek.
Ez már régóta nem bánt engem,
Már nem bánt.
Újra és újra körbe forgok, ködben, egyenes partoknál.
Azt mondják nézz befelé és megtalálod, amit soha nem találtál meg.
Amikor minden összeomlik, meglátom az életet,
És minél messzebbre nézek,
Én egyszerűen csak többet akarok.
Csak többet akarok,
Még akkor is, ha egy őrült világban élünk,
Még akkor is, ha már nincsenek istenek, akikhez imádkozni lehet.
Csak többet akarok.
Csak többet akarok,
Még akkor is, ha egy őrült világban élünk,
Még akkor is, ha úgy állunk ott, hogy az ég ránk szakad.
Csak többet akarok,
Csak többet akarok.
Fájdalom és öröm, ilyen az élet.
Talán könnyebb lenne felirattal?
Mint egy régi filmben, a fájdalom
Zenét hoz létre, ami szavak nélkül összeköt.
A ’Sólo Quiero Más’ egy modern elektronikus pop, fokozatosan építkezik és bontakozik ki. Nem az a típusú szám, ami első hallásra robban, inkább az a kategória, aminek többszöri meghallgatás után egyre több rétegét lehet érzékelni. Fülbemászás helyett inkább az érzelmi atmoszférájával próbál hatni.
A dal címe erős vágyakozást és belső feszültséget sugall. Nincs konkrét története, hanem egy érzelmi állapotot szeretne átadni – azt az érzést amikor az ember többre vágyik – legyen szó szerelemről, önmegvalósításról vagy bármilyen más élethelyzetről.
Ez a vágyódás rendkívül erős, ezt sugallják azok a gondolatok is, amikor a mai őrült világról beszél és ezen szeretne túllépni. Elemzések szerint a dal egy „globális tudat” kialakulását is szimbolizálhatja.
A többnyelvűségnek jelentése van, a dal egyszerre lokális (litván nyelv) és globális (spanyol, olasz, francia, angol).
Érdemes néhány gondolat erejéig kitérni Lion színpadi megjelenésére, ugyanis ez is tudatosan a művészi koncepció része. A pantomim köztudottan a testbeszéd és az arckifejezés művészete: az ezüst színűre festett arc utalás arra, hogy az identitás nem fix, hanem „felkenhető” és „lemosható”. Szimbolizálja továbbá Lion elszigeteltségét, mert úgy érzi, nem teljesen része a valóságnak, kívülállónak érzi magát a világban. A robotikus mozgás pedig arra utal, hogy az ember egyre inkább automatává válik ebben a túlterhelt, gyors világban. Ezzel a merev mozgással az előadó mintha próbálná kontrollálni az egyre inkább széteső valóságot. Nem is gondolnánk, néhány mozdulat mögött mekkora társadalomkritika bújhat meg!
A dalt a nemzeti döntő után revampolták, nemrég jelent meg az Eurovízióra szánt új verzió. Gazdagabb hangszerelést kapott, erősebb lett a dinamikája. Ezek nyilvánvalóan a színpadi hatás fokozására irányultak, tudni lehet ugyanis, hogy Litvánia idén valami nagy dobásra készül. A tervek szerint egy komplex fémszerkezet jelenik majd meg „élő szoborként” a színpadon, ami a produkció végén elektromágneses rendszer segítségével szétesik, ezzel olyan vizuális látványt teremtve, amilyet még soha nem láttunk korábban a versenyen.
Nekem ez az egész produkció kicsit olyan, mintha egy furcsa álomba csöppennék: egyszerre zavarba ejtő, de mégis elragadó. A pantomimes kinézet és a robotikus mozgás elsőre szokatlan, de pont ettől marad meg az ember fejében. Nem egy tipikus dúdolható dal, inkább a hangulatra épít, amit vagy elkap az ember, vagy nem – nálam működik. Kicsit fura, kicsit művészkedő, de pont ettől izgalmas. Elsőre nem jött át annyira, túl elvontnak találtam és még a döntőt is neccesnek gondoltam. De aztán „lassú méregként” felkúszott a listámon. A revamp után és a színpadi tervek ismeretében már egyértelműen az élmezőnybe várom. A vokál miatt sem kell aggódni, Lion nagyon jól énekel élőben.
A dal talán legnagyobb erőssége az, hogy egyáltalán nem próbál klasszikus eurovíziós sláger lenni – inkább egy komplex művészi projektnek szánják. Pont emiatt gondolom, hogy a ’dark horse’ cím egyik pályázója lehet idén és a zsűritől szinte garantáltan magas pontszámokat zsebelhet be. Nem lepődnék meg egy top 10 körüli végeredményen. Abszolút megérdemelné!
About Author
