Németország is ott volt az Eurovízió születésekor: A Német Szövetségi Köztársaság 1956-ban indult először a versenyen. Azóta csak 1996-ban nem vettek részt a fesztiválon. Az eddigi 68 alkalomból kétszer hozták el a trófeát. 1982-ben Nicole „Ein bißchen Frieden”, illetve 2010-ben Lena „Satellite” című dala volt a legjobb ezekben az években. A ’80-as években négyszer is eljutottak a második helyig, a ’70-es és ’90-es években a dobogó harmadik fokára is felállhattak 2-3 alkalommal. Az elmúlt 10 évben háromszor is utolsók lettek (igaz, Németország automatikusan a döntőbe kerül), 2018-ban negyedik helyezett lett Michael Schulte, tavaly pedig a magyar származású Abor & Tynna duó a 15. helyezett lett. Németország idei nemzeti döntőjét Sarah Engels nyerte meg a Fire című dallal.
Sarah Engels 2011-ben vált országosan ismertté, amikor a „Deutschland Sucht Den Superstar” (Megasztár) című műsorban való részvételével több millió néző előtt tűnt fel. Debütáló kislemeze, a „Call My Name”, valamint a hozzá tartozó „Heartbeat” című album azonnali slágerlistás sikert hozott az énekesnőnek, emellett Echo-díjra is jelölték. Sokoldalúsága miatt Sarah Engels Németország egyik legkeresettebb művésze: a Let’s Dance című műsorban elért második helyétől kezdve a Das große Promibacken, a The Masked Singer és a Dancing on Ice című műsorokban elért győzelméig műsorvezetőként, színésznőként és szinkronszínésznőként dolgozott. 2025-ben Sarah kiadta legújabb albumát, a Strong Girls Clubot. Az évet a musicalszínpadon zárta, a kölni Moulin Rouge-produkció főszerepét vállalva.
A „Fire” egy dinamikus szakítóhimnusz, amely a hazugságokkal és a manipulációval való végleges leszámolást hirdeti. A dalszöveg középpontjában az önbecsülés áll: a beszélő kijelenti, hogy partnere nem ér fel hozzá („out of your league”), és többé nem hajlandó tolerálni az értelmetlen játszmákat. A „tűz” és a „hazug” (fire/liar) rímekkel operáló refrén a düh és az erély katalizátora, amellyel a főhős elégeti a múltbéli kötelékeket. A partner „vampire/vámpír” metaforával való illetése az érzelmi kizsákmányolásra és az őszinteség hiányára utal, aki csak az árnyékban képes létezni. A beszélő tudatosan dönt az őszinteség mellett a hamisság ellenében („fake it ’til I make it, but I won’t”), elutasítva a kapcsolat mérgező ismétlődését. Végső soron a mű egy öntudatos figyelmeztetés: mire a másik rájönne az értékeire, a beszélő már továbblépett, és nem követi el ugyanazt a hibát még egyszer.
Ahhoz képest hogy ez a sokadik, magánéleti problémákat boncolgató dalszöveg az idei mezőnyben, a dallamvezetés és a ritmus a drámaiság és a helyzet súlyosságának bemutatása helyett pozitív, bulizós képet mutat. A dal felépítése kicsit olyan, mintha szigorúan vette volna a popdalok felépítésének szabálykönyvét, ez szerintem egyáltalán nem baj, jól jöhet a szavazatok begyűjtése során, hiszen az ismerős motívumokat könnyebben be tudja fogadni a közönség. Az Egyesült Királyság mellett Németország is gyakori résztvevője a „bottom 5”-nek, a top 5 inverzének, remélem sikerül 20 helynél jobb pozíciót elérniük.
