Szerintem sokan vannak úgy mint én, hogy majdnem meglepetést sikerült elérnie A Dal 2019-nek. Mint ahogyan hallgattuk a verseny indulása előtt a dalokat és elképzeltük a jobbnál jobb színpadképeket, úgy próbáltunk egy paradigma váltást gondolni az új logó mögé. Ki tudja kinek az ötlete volt, hogy cseréljék le a logót, de csak éppen annyira, hogy minden más megmaradjon? Lehetne mondani azt is, hogy a jól bevált receptnél (A Dal nyertes mindig döntős az Eurovízión) érdemes maradni, de hogy mi értelme volt ennek az arany gitárpengetőnek, és hogy mi értelme van még mindig a 2014-es A Dal színpadot használni, azt még keresik a tudósok. Sok boldog 5 éves szülinapot, színpad!
A Köztévé blog megírta, hogy az idei év a leggyalázatosabb szezonkezdet A Dal történelmében. Igazából ha megnézzük a top 30-at, nem nagyon van húzónév. Talán Deniz volt a legnagyobb név az első fordulóban, a másodikban Kállay-Saunders András, aki a The Middletonz együttes tagja, szóval eléggé el van rejtve. A harmadik pedig egyértelműen a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot: Pápai Joci (ESC 2017), a többszörös A Dal résztvevő Leander Kills és a friss X-Faktor győztes USNK, aki ha hozza az X-Faktor formát, és a zsűri szimpatizál velük, akkor egy angol Posztoljjal mehet is Tel-Avivba.
De lássuk a múlt szombatot! Egy pillanatra álljunk meg: Szerintem nagy melléfogás, hogy a hangpróbás és kulisszák mögötti videót készítettek a sztárvendég Skorpió poros playback showjához, ami inkább lett önmaga paródiája, mint tisztelgés. Biztosan nem vállalta más? Biztosan nem kell teret adni azoknak az ismert előadóknak, akiket meg lehetne fogni játékon kívül egy későbbi lehetséges A Dal versenyzéssel?
Még egy pillanat: Sajnálom hogy Pflum Orsi (NF 2008) kimaradt a Kulisszából, de Lola is nagyon jól működött, Bencét jó viszontlátni, nagyon tetszett ez a kis háttérműsor. Maga A Dal is jó volt (szinte a szokásost kaptuk), de csalódott voltam a logó miatti elvárásaim be nem teljesülése miatt. Szóval!
Szekér Gergő beváltotta azt a félelmemet, hogy ő egy afféle Wolf Kati 2. A Madár, repülj! kapott egy nagyon jó videoklipet, és kapott egy olyan színpadképet, amibe az az érzése az embernek, hogy egy csomó szakember okoskodásának eredményeként született káosz – pont mint Wolf Katinál Düsseldorfban. A színpadi látvány tervezőinek erőfitogtatása miatt lett izomszagú a színpad. Mindenesetre a dal a jobbak közé tartozik, Gergő szépen énekelt, mehet a döntőbe.
A Konyha dala nagyon kellemes atmoszférát nyújt, egy nyugis koncerthangulat érzését kelti. Hallgatni jó. A színpadra vitelben nem volt sok ötlet: megvan az együttes, azzal nem is nagyon lehet mit kezdeni. Minőségi dal, egy elődöntőt még megér, de nem kapták el azt az eurovíziós szintet, amikor a produkció odaszegez minden tekintetet a színpadra és minden fület a dallamra.
A zsűriben kicsit beleszürkül Mező Misi, Both Miklós fülére néha rászóltak (de nem elég gyakran) hogy elég lesz már. Nagy Feró mellől már csak a Kőbányai hiányzik, Lilla pedig csupa mosoly és szív, eurovíziós csillogás. Ők ketten eléggé szórakoztatóak, főleg az a kontraszt, hogy… erről mindjárt!
Váray László nagy csodabogár volt. Nagy Ferónak volt egy olyan nyilatkozata hetekkel a dal előtt, hogy csak a legjobb dalokat engedték a tévés válogatóba. Ehhez képest Feró áthangszereltetné ezt a primitív hangszeres kapirgálást. Mindenesetre nem csoda hogy ez a dal az előszavazási listák végén kullogott. Erőltetett sokszínűség a legjobb harmincban.
A kis interjú szünetben meg kell emlékezni arról, hogy Dallos Bogi egy nagy (magas) tündér. Nagyon mosolygós, nagyon szép lány, a ruhája is tökjó és a műsort is nagyon jól vezeti. Bár tudni kell hogy ő is és a Kulisszás Lola is a Petőfi tévén edződött. Freddie stílusát meg lehet szokni, de összehasonlítva az eurovíziós szerelését a mostani nyugdíjasan elegáns öltöny-szereléssel, hát… én azért fanyalogtam. Ne erőltessük rá ezt a koravénséget legközelebb.
Pátkai Rozina dalához sokkal elvontabb színpadképet kellett volna összehozni, bár mindenesetre volt pár kameratrükk, amin meglepődtem. Főleg az elején amikor hármasikrekké vált az énekesnő. Lillában tetszik, hogy kicsit túlárad, de nem akarja megalázni a versenyzőket. Részletesen megrágja az éneklést. Kicsit az az érzésem, hogy énekversenyre szóló zsűrit szedett össze az MTVA. A Frida az előszavazásokon a jobbak közé tartozott, de végül a 8. helyen elesett a tovább jutástól.
Hamar Barnit nem lehet nem szeretni. Nagyon jól válaszolt az interjús kérdéseinkre. Nagyon jó hangszíne van, a korához képest idősebb, öblösebb. Jópofák voltak a grafikai trükkök a képernyőn, de sajnos lehetett látni hogy meg volt szeppenve a színpadon. Én nem érzem hogy túlvállalta volna magát, de remélem hogy máskor is pályázni fog, illetve keményen fog dolgozni és a YouTube-n láthatjuk majd a további munkáit.
Berkes Olivér az este rövidzárlata. A vizuális megjelenítés tökéletesre sikerült, Nagyon jó ötlet volt a két vetítővászon talapzatához tükörpadlót rakni. Erről mutattunk is videót instán. Ezt nevezem én eurovíziós szintnek. Ebből a dalból kihozta Olivér a maximumot. Hogy mi volt a baj, vagy mivel lehetett volna megmenteni a kieséstől? Kiszámoltam, hogy mi lett volna, ha 50-50%-ban döntött volna a top 5-ről a zsűri, akkor a top 4 ugyanaz lett volna, viszont a Nomad lett volna a 6. és Deniz az 5. Nomad, Olivér, Barni, Váray, Rozina lett volna a menü a közönség előtt, és könnyen lehet hogy Olivér nyerte volna a szavazást, annál is inkább, hogy milyen kevesen nézték a műsort.
Antal Timiék nagyon megleptek engem. Az est egyik kiemelkedő pontja. A dal nagyon magával ragadó, Timinek nagyszerű hangja van, a színpadra vitel kicsit esetlen volt. Az eurovíziós Fölszállott a páva ledgrafika tetszett, de talán egy zenekar jól mutatott volna a háttérben, akivel az énekesnő interakcióban lehet és át tudná ragasztani a dal hangulatát a közönségre is. A népdalhoz illik a fehér, én egy hullámzó fehér óriáslepedőt is el tudnék képzelni, vagy lepedőcsíkokat, ha nem akarnak több embert színpadra küldeni. A dalszöveg olyan amilyen, egy két marhaság van a szövegben, de egy tízest megért Ferónak. De kit érdekel? Both Miklóst. Örülök hogy tovább jutottak, de valamit kezdeni kell a színpaddal.
A Nomad. A sapkás rockerek. Jól néznek ki a színpadon, dallamos rockzene, de semmi extra nincs a színpadon. Sajnos a szárazjég effekt besült az elején. Mindenesetre a közönségnek bejött, és a Berkes Olivérnél említett pontozásnak köszönhetően sima útjuk volt az elődöntőbe.
Oláh Gergő is többszörös A Dal-versenyző. Össze lehetne szedni, hogy milyen arcait ismerhettük meg neki is és Berkes Olivérnek, de utóbbi stílusának éles kanyarai sokkal szembe tűnőbbek lennének. Gergő továbbjutásához nincs kétség, kellemes és (kicsit unásig) ismerős a dallam, amit a közönség könnyen befogadhat. Nagyon szépen énekel még mindig, de engem nem fogott meg teljesen a produkció egésze. Ennek ellenére el tudom képzelni a döntőben, de a szuperdöntőben már nem. Gyönyörűszép élmény volt az éneklés (Lilla után szabadon).
Deniz nem hiába került a végére, a slusszpoén a műsor végére. A rap betét néha mintha kicsit bizonytalan lett volna, de Reni hangja és hangszíne annyira vagány és magabiztos, hogy ezt a produkciót a végső döntőbe be lehet nyugodtan rakni. A zsűri értetlenkedését nem nagyon lehet érteni, de szerencsére a közönség tudta, hogy kit kell 9 ponttal jutalmazni. Persze Eurovízióra nem tökéletes, a zenekar csak díszlet, nincs velük interakció, illetve a rap betétet angolra kell fordítani. Félő, hogy a zsűritudatosan fogja hátra sorolni őket.
A jövő heti felhozatal engem nem nagyon villanyoz fel, sajnos még kisebb nézettséget lehet várni, a petárdák február 3-án fognak ropogni. Mindenesetre várom hogy meglepjenek a jövő heti produkciók, hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy minél jobb helyezést érjünk el abban a városban, aminek a nevét majd csak február 24-én lehet majd kiejteni. Addig csak annyit mondhatunk, hogy kint.
(Fotók forrása: MTVA/Kaszner Nikolett)
About Author
