Norvégia 58 alkalommal vett részt Eurovíziós Dalfesztiválon. 1960 óta tart szinte rendíthetetlenül a versenyben való részvételük, két alkalommal maradtak távol ettől a rendezvénytől. Három győzelmet tudhat magáénak (1985, 1995, 2009).
A 24 éves Ulrikke, már 5 éves korától a színpadon tevékenykedett, színházi majd musical darabokban. Elsőként 2015-ben tűnt fel egy híres tehetségkutatón, a “The Voice of Norway”-ben, ahol az elődöntőig jutott. Már nem előszőr állt a Melodi Grand Prix színpadán, hiszen 2015-ben a Places című dalával a negyedik helyig sikerült eljutnia.
Idén az Attention című száma meghozta számára a sikert, egy elég szoros versenyen belül. Ulrikke elmondása szerint „A Places című száma a partikról és a táncolásról szólt addig, a Attention „csak” Ő, a hangja és az érzései.”
A dal egyik szerzője Kjetil Mørland 2015-ben képviselte Norvégiát a dalfesztiválon.
Ulrikke ezzel a dalával nem csak énekel, hanem a hallgatót is bevonja egy intim párbeszédbe. Időként magának énekel, és nehéz kérdéseket tesz fel saját viselkedésével kapcsolatban. Máskor úgy tűnik, hogy megkérdezi a hallgatót, hogy mitévő legyen, ebben a kaotikus helyzetben. Valójában, egy olyan kérdést tesz fel az énekesnő saját magának és egyben mindenkinek, ami sokunkat foglalkoztat: Miért csinálunk örült dolgokat, miért fordulunk ki önmagunkból, hogy egy másik ember figyelmét elnyerjük. Ahogy a dalszövege is mondja:
„Miért gondolom, hogy az rendben van,
hogy nem vagyon önmagam miattad,
Mit akarsz mit mondjak,
mit akarsz mit csináljak, hogy
végre elnyerjem a figyelmed.”
A dal eleje egészen nyugodt, üteme a szívverésre emlékezteti az embert, aztán a második felében már egy sokkal emelkedettebb hangvételbe siklik át, ahol már egyre indulatosabban faggatja az embert, hogy még is mit tegyen, mi tévő legyen ebben a helyzetben. Végül arra a következtetésre jut, hogy nem éri meg egyedül ez a fáradozás, ha a másik nem partner ebben, „csak egyedül van a táncparketten”.
Észszerű lépésnek gondolhatnánk, hogy ebből ki kellene hátrálnia, hiszen sosem lesz vége ennek az őrületnek, nem kapja meg a figyelmet, amire vágyik. Viszont aki ebben a helyzetben él nem tudja racionálisán ezt látni, és elengedi ezt, ő csak megrögzötten a szerettének a figyelméért küzd, és így marad ebben az ördögi körben, a nyughatatlanságban.
Ahogy a dal véget ér, láthatjuk, hogy visszatérünk az alaphelyzethez, tehát az egész hiába való volt, mert újra elnézzük azt, hogy nem kapjuk meg azt a figyelmet, amit mi szeretnénk.
Ehhez e témához kötődik egyik híres írónk alábbi gondolata:
„A legtöbb krízist átélő kapcsolatból a figyelem hiányzik. Pedig a figyelmen keresztül lehet a legkönnyebben megadni az érzelmi biztonságot, mert akire figyelnek, az tudja, hogy ő fontos, szerethető, és alkalmas, törődnek vele. Aki érzelmi biztonságot képes adni, az ő maga is biztonságban van.”
(Király Eszter)
Szerintem ezzel a dallal sokan tudunk azonosulni, mindannyiunkban támadtak már ilyen érzések egy számunka fontos személy miatt, akinek csak a figyelmét akartuk elérni. Éppen ezért igazán szomorú hír, hogy ezt a dalt nem láthattuk az Eurovízió színpadán.
Sajnos nem csak ezt a produkciót, de Ulrikket sem fogjuk látni a jövő évi Euróviziós Dalfesztiválon. Hiszen azt az ajánlatott visszautasította, hogy biztos továbbjutóként a fináléban részt vegyen a 2021-es Melodi Grand Prix-en, mert úgy gondolja sokkal több időt és erőt fektetett ebbe, hogy újra más énekesekkel küzdjön meg a kijutásért.
(eurovision.tv)
Hány pontot adnál Norvégiának?
About Author
