
Folytatódott szombaton este A Dal 2018 a második válogatóval. Kicsit mintha gyengébb lett volna a mezőny, de így is voltak gyöngyszemek és jópár pozitív meglepetés. A műsorvezető páros egyre jobban működik, nem vettem észre semmi zavarót (kriszta ruhája is jobb volt, de még nem tökéletes), és hadd emeljem ki a Kulissza című beszélgetős műsort A Dal után, ami nagyon-nagyon jó lett. A műsorvezető páros nagyon jó, bár én korábban is tudtam, hogy Pflum Orsi egy tündér. A Recirquel Újcirkusz Társulat után következtek a versenydalok.
A Peet Project énekese az elején bezárkózott a vetített függönyök mögé. Bement hozzá a kamera, majd lehullott a lepel. Hát ki érti ezt? Az ének nem volt túl biztos, bár a műfajában jónak mondható kis jazz-pop, van stílusa. Engem nem fogott meg, kicsit fogcsikorgatóra sikerült, de a zsűri nagyon kedves volt velük.
Odett következik az Aranyhal című dallal. A Ne engedj el nagy-nagy kedvencem volt, a Stardust is nagyon tetszett, ez a szombati dala valahogy kilóg ebből a sorból. Nagy pacsi neki a színpadra állításért, a ruhákban és a ledfalban is benne volt a munkája, nagyon jól kitalálták a produkciót. A korábbi produkcióihoz képest kicsit langyosnak tűnik ez a dal, Dér Heni szokott ilyeneket énekelni. Tovább jutott, de a közönség hatosa is előre vetíti, hogy már csak egyszer láthatjuk.
Odett és Freddie amúgy jól mutat együtt.
A yesyes következik. Ádám magabiztosan énekel, a vokálosai viszont el vannak bújtatva valahol. De miért? Nagyon üres és ötlettelen volt a színpad, viszont a dalnak hihetetlen húzása van. A vokálos csajokat fel kell rakni a színpadra, hadd próbáljanak együtt elmenekülni. A dobos Tomi többet már nem nagyon tud hozzá tenni. A harmonika vagány volt fent a dobozon. Jó volt a nézői kilences is.
Maya és Peti. Nekem egyből Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt 2008-as duettje ugrik be a színpadra vitelben, Maya mintha hasonlítana Zsuzsira. A két szív hiába egy részlet volt az Abigél című musicalből, klasszisokkal jobb volt, mint a mostani szerelmes duó. Még ez a dal is jobb lett volna, mint Csézy.
Jöjjön hát Singh Viki, aki idén is kicsit nehezen jutott be az élő adásba. Azt hiszem, most érkezett meg ebbe a fordulóba az Eurovízió: ez a fellépőruha felrúgja a divatot totálisan (Love Love Peace Peace), megérkezett a szélgép is, bár szinte csak az első refrénnél fújdogált egy kicsit. A brit és amerikai szerzőpáros rohanó lovas szerzeménye a tavalyi grúz válogatón elért a második helyig, hiába a szerelem idén is, Viki a 8. helyen zárta a fordulót.
Következik a Sativus! A frontember Pájer Gábor hatalmas figura. Laza, folyamatos huncut mosoly (ez vette meg a nézőket), és kellemes dallam, szépen meghangszerelve. Oké, úgy tűnik, hogy bele fognak nyúlni a dalszövegbe a zsűri kedvéért, hát lássuk. A ledfal összképe nem volt valami ötletes, bár a közeli kameraképeken jól mutatott. Volt két táncoló alak a grafika közepén, ha netalán eljönne a létszámstop ideje, több ilyent lehetne berakni, akik ritmusra riszálnának. Örülök hogy az én szavazataim is számítottak abban, hogy ne essenek ki. A második fordulóban viszont fejlődni kell, ha tovább akarnak jutni.
A debreceni Dánielfy Gergelyre tutira nem vetül a színész-rendező édesapjának árnyéka: egy nagyon mély, de mégis friss dalszöveggel és érzelmes dallamvilággal teljesen megérdemelten lett a forduló egyik nyertese. Hiába, sírva vigad a magyar, de ezt ne is rója fel nekünk senki. Talán Hungarikum. Szép volt! Ja, és egy kis baki a zsűri előtt: vihetitek a dobot!
Nene. Nagyon szép, komplex ledfal tavaszi és téli hangulatban, hintás énekesnő, és kipakolták az MTVA folyosóiról a tévémacis, esti mesés és Süsü-s relikviákat… Volt egy kis hóesés is. Próbáltam megszeretni a dalt, de talán az énekes hangja volt az, ami nem volt meseszerű. Kovács Kati is azt mondta volna, hogy ez nagyon falzettes. Both Miki pedig olyanokat mondott… néha a kevesebb több. Bár oké, ne legyek igazságtalan, a zsűrinek nincsenek olyan brutál villongásai, mint amilyenek korábban voltak. Mező Misivel kapcsolatban vannak néha fenntartásaim, de nem vészes.
Heinz Gábor Biga először a fejhangjairól lett ismert, amit személyesen Ádok Zoli búcsúztatásakor tapasztaltam meg az orosz kulturális központban, 2009 Moszkva előtt. Utána jött az első nemzeti Dal, 2012 és a Learning to let go, ami nagy slágerré vált komoly sikereket ért el, és érhetett volna az Eurovízión is. Úgy tűnik, azt a dalt nem sikerül felülmúlni, de stílusában teljesen rendben van, sőt profi is. Ebből a produkcióból kihozta amit ki lehetett, lesz még egy köre a versenyben. A sajtófotós nem kapta el a lufiesőt sajnos.
AWS, Viszlát nyár. Hát ez a metálbanda elküldött minket melegebb éghajlatra. Nagyon jó a daluk, főleg az instrumentális rész az, amibe nagyon el lehet révedni. Brutális energiák jöttek, jól mutatnak a színpadon, és kellően dallamos a szám ahhoz, hogy megszeresse mindenki, még azok a külföldiek is, akik nem értik a dalszöveget. Igen, veszélyes játék a metál az Eurovízión, de nemcsak a Lordi, de a maNga is egész jól szerepelt. Mondjuk utóbbi nem volt annyira kemény rock, de az is igaz, hogy sajnos több az ellenpélda a rossz szereplésre. Ja és hatalmas pacsi a csajvokálért!
A vendégprodukcióról annyit, hogy most az idei tematika nagyon a régi és új dolgok elegyítésére fókuszál, a múlt előtti tisztelgés a lassan A dal töltelékzenekarának számító Margaret Island-del. Oké, fanyalgok, ilyenkor, jó lenne más nemzeti döntőkből hívni valakit, hátha pont a győztest láthatjuk, de rendben, sokáig könyörögtünk azért, hogy A Dal a magyar zene ünnepe legyen. Illetve meghívnék olyan előadókat, akik félnek a zsűritől de ki szeretnék próbálni A Dal színpadi körülményeit, tét nélkül átvehetnék az egész hangulatát, hátha megjönne a kedvük a későbbiekben. És egyben promótálnák az új dalukat, ha voltak kedvesek írni egy dalt szeptember 1 után. Jövő szombaton folytatás!
About Author
