Montenegró, mint Jugoszláviától, később Szerbiától függetlenült állam 2007-ben nevezett először versenyzőt az Eurovízióra. 13 részvételük közül 2015-ben szerepeltek a legjobban: Knez „Adio” című dala a 13. helyet érte el a döntőben. Ha nagyon hasogatni akarjuk a szőrszálakat, akkor a legnagyobb eredményt mégiscsak Daniel montenegrói énekes érte el Jugoszláviát képviselve a Džuli című dallal 1983-ban, ez a negyedik helyezést jelenti. Az idei montenegrói nemzeti döntőben a közönségnél második, a zsűrinél első helyezett Tamara Živkovic lesz az ország küldöttje a Nova zora (Új hajnal) című dallal.
Erőteljes hangjával és egyedi stílusával Tamara Živković Montenegró egyik legnépszerűbb feltörekvő művésze. Zenei környezetben nőtt fel, klasszikus fuvolaképzésben részesült; már fiatalon elkezdett fellépni. A zene iránti korai szenvedélye hamarosan olyan profi karrierré fejlődött, amelyben az erőteljes kifejezőerő, a színpadi jelenlét és a művészi hitelesség ötvöződik. Az évek során Tamara több jelentős regionális zenei versenyen és fesztiválfellépésen keresztül szerzett elismertséget. Zenéjében Tamara a nők jogainak erősítését, az egyenlőséget és a szeretetet hirdeti. Művészi képességeinek továbbfejlesztésére törekedve a énekesnő jelenleg a belgrádi Zenei Művészeti Kar színművészeti szakán tanul.
A „Nova Zora” az önfelszabadítás és a női erő diadalmas himnusza, amely egy mérgező kapcsolat végleges lezárását ünnepli. A szöveg drasztikus szakítással indít, ahol a beszélő képletesen kiemeli az „ólmot” a szívéből, jelezve, hogy megszabadult a mázsás lelki terhektől. A „vihar”, a „villámlás” és az „eső” motívumai a sorsfordító változást és a belső megtisztulást szimbolizálják, amely után beköszönt a címben jelzett új hajnal. A dal egyik legfontosabb üzenete a női szolidaritás és önértékelés, kijelentve, hogy a nők „sziklaként” erősek és saját maguk miatt szépek, nem pedig külső elvárásoknak megfelelve. A lírai én határozottan visszautasítja, hogy mások határozzák meg az identitását, és szimbolikusan minden hidat lerombol, ami a múlt „mérgeihez” köthetné. A záró sorok a teljes szabadságról beszélnek, ahol az „ékektől” és béklyóktól mentes nő a villámok erejével születik újjá. Végső soron a mű az egyéni szuverenitásról és arról a pillanatról szól, amikor a belső napfény végleg áttöri a sötétséget.
Van húzóereje a dalnak, kicsit ilyen „kiadom a dühöm” hangulata van, nálam a lendületet a trappes instrumentális rész kicsit megtöri. Magamtól nem hallgatnám, de az idei eurovízió dalainak lejátszási listáján ezt a dalt nem szoktam tovább léptetni. Az idei évad nagy kedvencei, a finn Linda Lampenius és Pete Parkkonen kettőse után fognak következni az első elődöntő közepén, ami nem túl jó jel. Ki kell találniuk valami okos dolgot a színpadra, hogy meglegyen a döntő.
About Author
