Blog: Kijev első látásra
Izgalmasan indult a tegnap délutáni megérkezésünk. A szállásadó ígérte, hogy küld egy taxit, és egy papíron lesz a nevem, úgy fog várni a sofőr minket. Hát kicsit máshogy lett. Wifit nagy nehezen sikerült szerezni, és közben Tatjána elküldte a sofőrről készült szelfit (ezt privátban elküldöm, ha érdekel valakit). Hát… nem volt bizalomgerjesztő a kép, de amennyi emberismeretem van, úgy láttam, hogy nem fog a vesénkre pályázni. Amikor találkoztunk, meg volt mindkettőnk lepődve. Én nagy magas embernek képzeltem a sofőrt, ő pedig kis vékonynak. Igazából csak mutogattunk, mintha süketnémák lennénk. Alig beszél itt valaki angolul. Na, megtaláltuk a kocsiját, egy rozoga Daewoo volt. Na dobjuk be a csomagokat a csomagtartóba. Rá a szerszámok és a pótkerék tetejére. A többi ami nem fér, az mehet a hátsó ülésre. Indulás. Hát… nekem folyamatosan a Balkan Balkan, ovo je Balkan ment a fejemben, közben mosolyogtam, ahogy belecsöppentem ebbe a kaotikus, hepe-hupás közegbe. Én nagyon élveztem, a többiek féltek. Hatalmas lakóházak mindenfelé, a metró gyors Russia style, a szállás első osztályú, metró van a közelben, az árak annyira nem olcsóak, csak a közlekedés meg a cigi, de végül csak ma tudtunk bejutni a sajtóközpontba. Ma egyébként is rövid program lesz. Hirtelen ennyi. Még egy kolléga késik, holnap fog ide érni, ha minden jól megy. Itt hét ágra süt a nap, ma is lesz 25 fok biztosan. Egyelőre ennyi 🙂