ESC Hungary

Napi Eurovízió 2018

Napi Eurovízió 2018: Olaszország

Olaszország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. Eddig 43 alkalommal szerepeltek a versenyen, kétszer sikerült győzniük. 1998-tól 13 éven át távol maradtak a fesztiváltól, 2011-es visszatérésük viszont nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen Raphael Gualazzi második helyen végzett. Tavalyi versenyzőjük, Francesco Gabbani nagyon sokáig a rajongók és fogadóirodák legnagyobb kedvence volt, de végül be kellett érnie a 6. hellyel.

Olaszország idén is a Sanremói Dalfesztivál győztesének adta meg a lehetőséget az Eurovíziós szereplésre. A győztes, Ermal Meta és Fabrizio Moro elfogadta a felkérést, így ők utazhatnak Lisszabonba.

Ermal Meta, albán származású énekes, 1981. április 20-án született, 13 éves volt, amikor családja Bariba költözött. Klasszikus zenén nőtt fel, édesanyja hegedűművész, ennek ellenére Ermal csak 16 évesen kezdett el hangszereken játszani. 2006-ban az Ameba 4 nevű zenekarával részt vett a Sanremói Dalfesztiválon a “Nouve Proposte” kategóriában, majd 2010-ben egy másik együttes, a La Fame di Camilla tagjaként újra próbálkozott a versenyen. A csapat 2013-as feloszlása után a dalszerzésre koncentrált, ma már Olaszország egyik legsikeresebb dalszerzőjeként tartják nyilván. A Sanremói Dalfesztiválon 2016-ban lépett fel újra és “Odio Le Favole” című dalával végül 3. helyen végzett. 2017-ben már a “Campioni” kategóriában szerepelt, ahol szintén 3. lett, de 2 díjat is megnyert, így nem kellett üres kézzel távoznia. Tavaly közel 80 teltházas koncertet adott Olaszországban, de zenélt Amerikában és Kanadában is. Bár még csak 37 éves, de már most 8 platina-és 7 aranylemez büszke tulajdonosa.

Fabrizio Moro, eredeti nevén Fabrizio Mobrici 1975. április 9-én született Rómában. Gitáron játszik, 15 évesen kezdett el dalokat írni, Ermalhoz hasonlóan ő is nagyon sikeres dalszerző. Első dala 1996-ban, debütáló albuma pedig 2000-ben jelent meg. Első sikerét 2007-ben érte el, amikor “Pensa” című dalával első helyen végzett a Sanremói Dalfesztivál “Nouve Proposte” kategóriájában. A következő években is gyakran szerepelt a versenyen, 2008-ban 3., 2010-ben és 2017-ben pedig 7. lett. 2000 óta 8 albumot jelentetett meg, melyek közül több arany-és platinalemez lett.

Olaszország 2018-as Eurovíziós dalának címe: “Non Mi Avete Fatto Niente” (Nem tettetek ellenem semmit). Dalszerzők: Ermal Meta, Fabrizio Moro, Andrea Febo. A dal a 2017-es manchesteri terrortámadás után született, a refrén azonban egy az egyben át lett véve egy 2016-os, Sanremót is megjárt dalból, ami szintén Andrea Febo szerzeménye. A “Non Mi Avete Fatto Niente” mondanivalója és üzenete nem szorul túl sok magyarázatra, elég ha megnézzük a hozzá készített hivatalos videót. A dal a világban zajló háborúk és terrortámadások által okozott fájdalmakról szól. Arra emlékeztet minket, hogy az élet megy tovább és a szörnyű események ellenére sem szabad félelemben élnünk.

“Kairóban nem tudják mennyi idő van most, a nap a La Ramblán ma már nem ugyanaz. Franciaországban van egy koncert, az emberek szórakoznak, valaki hangosan énekel, valaki halálfélelmében sikít.
Londonban mindig esik az eső, de ma ez nem fáj. Az ég sem tesz kivételt, még temetésen sem. Nizzában a tenger piros a tűztől és a szégyentől, emberek az aszfalton és vér a csatornában.
Ez a hatalmas test, amit Földnek hívunk, sebzett minden szervén, Ázsiától Angliáig. Emberek galaxisai szétszórtan az űrben, de a legfontosabb az ölelés. Anyák gyerekek nélkül, gyerekek apák nélkül, fényes arcok, mint falak képek nélkül. Néma percek, amelyeket egy hang tör meg: Nem tettetek ellenem semmit.
Nem tettetek ellenem semmit. Nem vettetek el tőlem semmit. Ez az én életem, ami megy tovább, mindenen túl, az embereken túl. Nem tettetek ellenem semmit, nem nyertetek semmit, hiszen létezik más is, mint a haszontalan háborúitok.
Vannak akik keresztet vetnek, akik szőnyegen imádkoznak. Templomok és mecsetek, imámok és papok, elkülönített bejáratai ugyanannak a háznak, több milliárd ember, akik hisznek valamiben.
Karok kézfejek nélkül, arcok nevek nélkül, cseréljünk bőrt, belül mindannyian emberek vagyunk. Mert a mi életünk nem egy nézőpont és nem létezik pacifista bomba.
Felhőkarcolók, metrók fognak összedőlni, konfliktusok falai, melyeket kenyérért emeltek. De minden terror ellen, amely gátolja az utat, a világ újból felkel egy kisgyermek mosolyával.
Tudom, hogy semmi sem lesz már a régi, a boldogság elszállt, ahogy egy buborék.”

Személyes vélemény: az idei Sanremó tele volt jobbnál jobb dalokkal, a 3 legnagyobb kedvencem közül 2 végül az első és második helyen végzett, így nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. Megmondom őszintén, hogy én a győztes dal stúdió verzióját nem igazán szeretem, szerintem ez a dal sokkal jobban szól élőben. Ermal és Fabrizio fantasztikus előadók, egyszerűen hihetetlen mekkora átéléssel adják elő a dalukat. Eredetileg őket vártam a 2018-as Eurovízió győztesének, de rájöttem, hogy ha az Il Volo és Francesco sem tudott győzni, akkor sajnos valószínűleg ők sem fognak. Ettől függetlenül nagyon szurkolok nekik, Olaszország igazán megérdemelne már egy győzelmet. Pontszám: 10/10.

(eurovision.tv, esckaz.com)

Hozzászólások
Ugrás