Olaszország 47 alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon. Debütálása 1956-ban történt a Luganoban megrendezett versenyen, ahol Franca Raimondi énekelte „Aprite le finestre” dalát. Az első győzelemre sem kellett sokat várni, hisz 1964-ben Gigliola Cinquetti meghódította Európát a „Non ho l’età” dallal így a következő évben Nápolyban kerülhetett megrendezésre a Dalfesztivál. Ezen kívül Olaszország még kétszer tudott győzedelmeskedni, 1990-ben Toto Cutugno, 2021-ben pedig a Måneskin által.
Idén az olaszok ismét a Sanremo győztesét kérték fel az ország képviseletére a Liverpoolban megrendezésre kerülő dalfesztiválon. Több nagy esélyes is volt a Sanremo mezőnyében, azonban sokan szerettek volna egy női előadót látni az olaszoktól idén, így Elodie és Madame sokszor emlegetett név lett az eurovízió szerelmesei közt. Azonban nagyon hamar világossá vált, hogy a legnagyobb esélye a győzelemre annak a Marco Mengoni-nak van aki már egyszer képviselte az országot az Eurovízión 2013-ban. A „L’essenziale” 7. helyen végzett a Svédországban rendezett versenyen.
Idén egy hasonló stílusú dallal láthatjuk majd Marco-t az Egyesült Királyságban. A „Due Vite” egy szépen elénekelt olasz ballada. Mengoni állítása szerint az ihletet Lucio Dalla és munkássága adta. A dalban Marco megfogalmazza azt a kettős érzést és érzelmi állapotot, amit minden nap átél az álmok és a realitás világa közt.
„Bűnös vagyok, olyan vagyok, aki hibázik. Vannak pofonok de menni kell tovább. Vannak az életnek unalmas és a rossz pillanatai, amelyekre mint mindenre szükség van: számomra ez a Due vite.„
Viszont mit is jelent a Due Vite? Ha szó szerint akarjuk lefordítani akkor a legjobb megfogalmazás a „két élet” lenne. Azonban a dalszöveg miatt talán kicsit máshogy is értelmezhető ez a cím. A metaforákkal teli dal arról szól, hogyan sodródik szét két egykori szerető élete egy szakítás után. Filmszerűen haladunk, ugrálva az időben. A nyitó sorok egy már véget érő, múló mégis kínzó szerelmet mutatnak be.
„Siamo i soli svegli in tutto l’universo
E non conosco ancora bene il tuo deserto„
„Mi vagyunk az egyetlenek, akik ébren vannak az egész univerzumban
És még nem ismerem jól a sivatagod”
A sivatag itt egy ábrázolása lehet annak a helyzetnek amikor egyedül érezzük magunkat, próbálunk túlélni és túllépni nehézségéken, a másik hiányán.
„Dovrei telefonarti
Dirti le cose che sento
Ma ho finito le scuse”
„Fel kellene hívnom téged,
El kellene mondanom a dolgokat amiket érzek,
De kifogytam a kifogásokból”
Nagyon reálisan és szépen van megfogalmazva a kapcsolat végét követő harc saját magunkkal. – Tudom, hogy el kellene engednem, de mégis vívódok azon, hogy felkeresselek.
A kórus a lelkiismeret-furdalás, a nosztalgia, a feszültség és a sajnálkozás érzelmi megjelenítése.
„Quando la vita poi esagera
Tutte le corse gli schiaffi gli sbagli che fai
Quando qualcosa ti agita
Tanto lo so che tu non dormi dormi dormi dormi dormi mai
Che giri fanno due vite”
„Hová mész, ha az élet túlzásba viszi
És a sok futás, a pofonok, a hibák, amiket elkövettél
Amikor valami felzaklat
Tudom, hogy nem alszol, alszol, alszol, alszol, alszol, soha nem alszol
Milyen fordulat okoz két életet?”
A „Due Vite” nagyszerű munkát végez az emberi érzelmek és kapcsolatok megjelenítésében. Nagyon reálisan és sokszínűen írja le egy kapcsolat végét és az azzal járó emocionális nehézségeket.
Ezt a dalt erősebbnek érzem mint a „L’essenziale”-t, azonban a 2023-as mezőny sokkal több jó dallal rendelkezik mint a 2013-as. Illetve mivel Marco-t egyszer már láttuk hasonló stílusban és mivel a tavalyi olasz dal a „Brividi” is nagyon közel állt a „Due Vite” világához ezért nem tudom, hogy mennyire lehet esélyes a top helyek egyikére idén Olaszország.
