Szerző: Kovács Attila
2007.11.25. 22:40
ESC 1968, Massiel: La, la, la – 1. hely, 29 pont
Spanyolország 1961 óta vesz részt a dalversenyen, viszont kezdetben csak szerény sikereket mutathatott fel. Ebben az évben sem Massiel számított esélyesnek, hanem Cliff Richard „Congratulations” című, azóta világhírűvé vált dala. A szavazás nagyon izgalmasan alakult: az utolsó előtti, német zsűri hat pontot adott Massielnek (Cliff Richard két pontjával szemben), aki így egypontos előnybe került. Az utolsó, jugoszláv zsűri egyik dalt sem jutalmazta ponttal, így született meg a dalversenyek történetének egyik legnagyobb meglepetése. Külön érdekesség, hogy Joan Serrat, a dal zeneszerzője és szövegírója eredetileg saját maga akarta előadni a dalt; a baj csak az volt, hogy katalánul énekelt volna, ezt pedig a Franco-időszak alatt megtiltották.
ESC 1970, Julio Iglesias: Gwendolyne – 4. hely, 8 pont
Az akkoriban még fiatal Iglesias azóta sikeres nemzetközi karriert futott be, a dal az egyik legelső próbálkozásának tekinthető. Valószínűleg nem minden Eurovízió-rajongó előtt ismert az a tény, hogy Julio Iglesias eredetileg futballistának készült, de egészségügyi problémái miatt felhagyott sportolói pályafutásával és az énekesi pályát választotta. Néhány évvel a versenyt követően már sikeres énekesként tartották számon, de a „Gwendolyne” még nem hozta meg a remélt áttörést.
ESC 1973, Mocedades: Eres tú – 2. hely, 125 pont
Az együttes mindössze négy pont hátránnyal végzett a második helyen, de az első helyezett luxemburgi produkcióval ellentétben igazi slágerré vált, így például „Touch the wind” elnevezéssel még az amerikai slágerlistákon is jegyezték a dalt, ami merőben szokatlannak mondható. A sors különös fintora, hogy Cliff Richard öt év után ismét indult a dalversenyen és miután a harmadik helyen végzett, a mindenkori spanyol induló ismét megelőzte őt egy hellyel.
ESC 1977, Micky: Enseńame a cantar, 10. hely, 52 pont
Micky a versenyen való indulása előtt már több népszerű dalt jegyzett, így nagy várakozás előzte meg a fellépését. Ennek ellenére az este során sokadszorra bizonyosodott be az a tény, hogy a dalverseny teljesen más kategória és a sikeres nemzetközi szereplés nem feltétlenül garancia a jó helyezésre: a dal – amelynek szövege szerint Micky szeretne megtanulni énekelni – nem igazán nyerte el a zsűritagok tetszését és a középmezőnyben végzett.
ESC 1983, Remedios Amaya: Quién maneja mi barca?, 19. hely, 0 pont
A dal a Spanyolországban tradicionálisnak tekinthető flamenco stílusában íródott, amit Remedios Amaya hiába adott elő nagy átéléssel, a dallamvilága a zsűritagok számára annyira idegenül hangzott, hogy pont nélkül – a török produkcióval „holtversenyben” – az utolsó helyen végzett. Hozzá kell azonban tenni, hogy az énekesnő ruhájának színösszeállítása is meglehetősen szokatlan volt, így valószínűleg a dal és a ruha együttes hatása okozhatta ezt az eredményt.
ESC 1990, Azúcar Moreno: Bandido, 5. hely, 96 pont
A dal sok mediterrán országban vált slágerré és még az MTV zenei adó is műsorára tűzte, ami az „Eres tú” amerikai slágerlistás szerepléséhez hasonlóan nem mindennapi jelenség. Ezzel együtt a produkció egy technikai malőr miatt maradt emlékezetes: a zágrábi dalversenyt nyitó két énekesnő kiment a színpadra, majd kisvártatva elhagyta azt, miután a színpad, a zenekar és a karmester között akusztikai, illetve kommunikációs problémák léptek fel. Szerencsére a felmerült nehézségeket rövid idő alatt megoldották, így az Azúcar Moreno visszatérhetett és rendben előadta a produkcióját.
ESC 1995, Anabel Conde: Vuelve conmigo, 2. hely, 119 pont
Spanyolország az egy évvel korábban elért rossz eredménye miatt csak hajszál híján kerülte el a versenyből való kizárást (a „nagy négyes” intézménye akkoriban még nem létezett, erről bővebb információ a Németországról szóló tanfolyamban olvasható), ám Anabel Conde nagyszerű hangjának és jó színpadi megjelenésének köszönhetően az előkelő második helyen végzett. Anabel egy későbbi dalversenyen szintén szerephez jutott: a 2005-ben Andorra színeiben induló Marian van de Wal egyik háttérénekese volt.
ESC 1999, Lydia: No quiero escuchar, 23. hely, 1 pont
1983-hoz hasonlóan az aktuális spanyol induló ismét az utolsó helyen végzett, sovány vigasz, hogy ezúttal legalább nem pont nélkül. A dal minősége nem feltétlenül indokolná ezt a rossz helyezést, ám – egy újabb hasonlóság Remedios Amaya-val – Lydia szivárványszínekben pompázó, zsákszerű ruhája olyan döbbenetes látványt nyújthatott egy átlagos TV-nézőnek, hogy mire ismét összeszedte a gondolatait, már véget is ért a produkció.
ESC 2002, Rosa: Europe’s living a celebration, 7. hely, 81 pont
A dalt nem feltétlenül az eredménye, mint inkább kiválasztásának körülményei miatt érdemes megemlíteni: a spanyol nézők ettől az évtől kezdve az „Operación Triunfo” nevű, hosszasan elhúzódó tehetségkutató műsor keretében választják ki országuk képviselőjét, illetve a versenyzőhöz tartozó dalt a dalversenyre. A műsor egyből nagy népszerűségre tett szert és sokan fogadtak Rosa győzelmére, ám ez nem következett be és az elért hetedik helyezést – habár a korábbi évek eredményeihez képest lényeges javulást jelentett – a spanyol közvélemény egyöntetűen csalódásként értékelte.
ESC 2006, Las Ketchup: Bloody Mary, 21. hely, 18 pont
Nemzetközileg ismert együttesről van szó: a Las Ketchup „The Ketchup Song” című dala tizenegy ország (többek között Németország és Olaszország) slágerlistáján szerezte meg az első helyet, sőt, az Egyesült Királyság 75 legjobb dalt tartalmazó listáján fél évig jegyezték. A kívülállónak feltűnhet, hogy ennek a dalnak is köze van a paradicsomhoz, ám ha figyelembe vesszük, hogy az Andalúziából származó nővérek Tomate – a híres córdobai flamencogitáros – lányai, akkor ez már nem is annyira meglepő. A „Bloody Mary” esetében ismét bebizonyosodott a már korábban emlegetett alaptétel, nevezetesen az, hogy a nemzetközi hírnév nem garancia a dalversenyen való sikeres szereplésre, bár az enyhén kaotikus színpadkép sem igazán támogatta a jobb helyezés elérését.