ESC Hungary

6.: Írország

Szerző: Kovács Attila
2008.02.12. 22:50

1965, Butch Moore: I’m walking the streets in the rain (6. hely, 11 pont)

Írország viszonylag későn, majdnem tíz évvel az indulás után kapcsolódott be a dalversenybe, ám ennek ellenére a legtöbb győzelmet (szám szerint hetet) sikerült megszereznie. Ezzel együtt Butch Moore Nápolyban előadott bemutatkozó dalából még senki sem láthatta előre a fényes jövőt, hiszen a korszakra jellemző zenei stílust követő ballada a középmezőnyben végzett.

1967, Sean Dunphy: If I could choose (2.hely, 22 pont)

Két évvel a bemutatkozás után Írország máris a dobogóra került, méghozzá a második pozícióba. A győzelmet Nagy-Britannia színeiben Sandie Shaw szerezte meg, ez a párosítás már ekkor előrevetítette az elkövetkező évek, évtizedek brit-ír versengését, amikor ennek a két országnak bérelt helye volt a dobogón, sőt sokszor az első két helyet is egymás között osztották el. A dalverseny helyszínéül a bécsi Hofburgot választották, az este mégis a műsorvezetőnő, Erika Vaal számtalan bakija miatt maradt emlékezetes, többek között a győztest már az utolsó (ír) zsűri megkérdezése előtt kihirdette! Amikor rájöttek a hibára és felhívták Írországot, a zsűritag a kovetkezővel kezdte mondandóját: “Már azt hittem, hogy kihagynak minket…”

1970, Dana: All kinds of everything (1.hely, 32 pont)

Az első ír győzelem, amely egy Londonderry-ből származó fiatal hölgyhöz fűződik. Pedig Dana nem csinált semmi mást, csak egy széken ülve “mindenféle dologról” (All kinds of everything) énekelt, miközben félénken mosolygott a nézőkre. A dal bájossága és egyszerűsége elvarázsolta a zsűritagokat, így nem meglepő, hogy nagy sikert aratott. Érdekességként megemlítendő, hogy a kilencvenes évek végén Dana politikusi pályára tért és – többek között – az ír elnöki székért is indult.

1977, The Swarbriggs Plus Two: It’s nice to be in love again (3.hely, 119 pont)

A Swarbrigg-testvérpár két évvel korábban már képviselte hazája színeit, ám akkor mindössze a kilencedik helyen végeztek. Miután újra megszerezték az indulás lehetőségét, úgy gondolták, hogy duettjüket kiegészítik két hölggyel (a formáció nevében szereplő “plus two” innen származik), kérdés, hogy a kísérő hölgyek mit szóltak ahhoz, hogy egyszerűen “plusz kettőként”, mindenfajta név megjelölése nélkül aposztrofálták őket. Viccet félretéve, ez a felállás immár sikeresnek bizonyult, és a Swarbriggs-formáció meglehetősen közhelyes témájú dalával a harmadik helyen fejezte be a versenyt.

1987, Johnny Logan: Hold me now (1.hely, 172 pont)

Az ír Eurovíziós-történelem legsikeresebb előadójáról van szó, aki 1980-ban már megnyerte a versenyt “What’s another year” című dalával. Johnny Logan hét évvel korábban még ausztrálként képviselte Írországot, ám 1987-ben már rendelkezett ír állampolgársággal. Győzelme azért is egyedülálló teljesítmény, mert ez volt az első alkalom a versenyek történetében, amikor egy énekes megismételte első helyezését. Megjegyzendő, hogy amikor Johnny Logan az eredményhirdetés után – a hagyományoknak megfelelően – ismét előadta versenydalát, a végén a meghatottságtól elcsuklott a hangja és csak annyit bírt mondani: “Nem tudok tovább énekelni, köszönöm szépen.”

1992, Linda Martin: Why me? (1. hely, 155 pont)

Linda Martin szintén a legsikeresebb indulók közé tartozik, miután már 1984-ben második lett “Terminal 3” című dalával. Az 1992-es dal szerzője és szövegírója a kétszeres győztes Johnny Logan volt, ami már önmagában garanciát jelentett a jó helyezés elérésére, ráadásul Johnny beállt a háttérénekesek (!) közé is, tehát valóban mindent megtett Linda sikeréért. Ilyen mértékű “túlbiztosítás” után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért volt Linda Martin dalának a címe “Why me?” (Miért pont engem?)

1994, Paul Harrington & Charlie McGettigan: Rock ‘n’ Roll Kids (1. hely, 226 pont)

A két idősődő úriember zsinórban Írország harmadik győzelmét szerezte meg, ami káprázatos (és valószínűleg megismételhetetlen) eredmény. A zongorán és gitáron kísért dal közben Paul és Charlie azokra az időkre emlékezik vissza, amikor még fiatalok voltak, maga a dal címe is erre utal. A versenyt megelőzően általános egyetértés volt abban, hogy a dal legfeljebb a közepmezőnyben végezhet, ehhez képest a pontozás végén elért 226 (!) pont és a hatvan pontos előny a második helyezett lengyel indulóval szemben minden képzeletet felülmúlt. A fenti pontszám egyúttal egy újabb rekordot jelentett: először sikerült egy országnak áttörnie a 200 pontos “álomhatárt”.

1996, Eimear Quinn: The voice (1. hely, 162 pont)

Az eddigi utolsó ír győzelem, egyúttal az első alkalom, amikor 1992 óta nem Írországban rendezték meg a dalversenyt, ez a tény is jól jellemzi a kilencvenes évek ír hegemóniáját. Az 1996-os dalversenyt túlnyomó többségben a misztikus, kelta jellegű számok jellemezték, szemmel láthatóan sokan szerették volna lemásolni az írek sikerreceptjét. A dalverseny műsorvezetőnője, Ingvild Bryn itt sem állt a helyzet magaslatán: egyrészt a spanyol zsűritag által ponttal jutalmazott Hollandia nevét Lengyelországnak értette (Holland – Poland), így utólag módosítani kellett a ponttáblázatot, másrészt az egyik pontozás alkalmával Csehszlovákiának is adott pontokat, amely akkoriban már több éve nem létezett.

2000, Eamonn Toal: Millenium of love (6. hely, 92 pont)

Írország utolsó előkelő helyezése fűződik ehhez a produkcióhoz, amely – a címéből is következően – az ezredfordulót és a szerelmet idézi meg. A himnuszszerű zene, a szentimentalizmustól túlcsorduló szöveg ellenére a közönségnek (hiszen akkoriban már nem a szakmai zsűri, hanem a nézők szavazatai döntötték el a végső sorrendet) tetszett a dal és a sok pörgős, dinamikus számmal szemben sokan szavaztak rá.

2006, Brian Kennedy: Every song is a cry for love (Elödőntö: 9. hely, 79 pont; döntő: 10. hely, 93 pont)

A 2000-es évek elején Írország egymás után érte el a csalódást keltő eredményeket, így az RTE (ír nemzeti adó) illetékesei úgy döntöttek, hogy módosítanak a kiválasztási rendszeren. Korábban egy TV-műsor keretében (“You’re a star” – Sztár vagy) választották ki a nézők az indulót, ami kétségtelenül megnövelte a dalverseny népszerűségét a fiatalabb korosztályok körében, ám az előadók többsége tapasztalatlan volt, illetve nehezen találtak számukra megfelelő dalokat, ami meglátszott a későbbi helyezéseken. 2006-ban tehát változott a rendszer: az RTE szövegíróknak írt ki pályázatot és a legjobb négy szerzeményt Brian Kennedy egy műsor keretében énekelte el. Végül az a dal lett a győztes, amelyet az énekes maga komponált, ám mielőtt bárki részrehajlással vádolná meg őt, hozzá kell tenni, hogy a dal valóban minőségi és ami a legfontosabb: Brian Kennedy személyében az írek végre egy tapasztalt és kiváló hanggal rendelkező előadót küldtek a dalversenyre, ami azonnal megmutatkozott a dal athéni sikerén.

ESC Hungary

2005 óta kutatjuk az Eurovízió titkát!
Az Eurovíziós Dalfesztivál hírei és a magyarországi rajongók fóruma. (c) ESC Hungary 2005-2024

Lépj velünk kapcsolatba!

info[kukac]eschungary[pont]hu

A hobbi költségein kezd túlmutatni az ESC Hungary üzemeltetése, ezért kérünk téged, hogy az Eurovíziós szezon alatti zavartalan működés érdekében támogass minket!

Bővebben itt!

2005 óta kutatjuk az Eurovízió titkát! Az Eurovíziós Dalfesztivál hírei és a magyarországi rajongók fóruma. (c) ESC Hungary 2005-2024

To Top