7.: Hollandia

Szerző: Kovács Attila
2008.04.02. 23:50

http://www.youtube.com/watch?v=ObZxsr5MZjE (1957, Corry Brokken: Net als toen, 1. hely, 31 pont)

Hollandia a kezdetektől (1956-tól) fogva részt vesz az Eurovíziós Dalversenyen és eddig négyszer tudott nyerni. Ráadásul Corry Brokken 1957-ben másodszorra képviselte hazája színeit, miután az előző évben már indult “Voor goed voorbij” című dalával. A zsűritagokat még az sem zavarta, hogy Corry majdnem egy fejjel volt magasabb a mellette játszó hegedűsnél, hiszen végeredményben magabiztos győzelmet aratott. A szavazással kapcsolatos érdekesség, hogy minden országban 10 zsűritag volt, akik egy-egy szavazatot adhattak le az általuk legjobbnak ítélt dalra. Mai szemmel nézve mulatságosnak hat az a térkép, amelyen a résztvevő országok közötti nagy földrajzi távolságokat próbálták szemléltetni, illetve az a jelenet, amikor a szavazás előtt két férfi a nézők szeme láttára behozott egy asztalt telefonokkal együtt.

http://www.youtube.com/watch?v=UehOmF_io1o (1959, Teddy Scholten: Een beetje, 1. hely, 21 pont)

Corry Brokken sikere után mindössze két évet kellett várni az újabb holland győzelemre: Teddy Scholten “Een beetje” (“Egy kissé/kicsit”) című – meglehetősen negédes –számában bevallja, hogy rövid ideig nagyon szívesen belenézne kedvese szívébe azért, hogy meggyőzödjön annak hűségéről. Fontos megjegyezni, hogy ebben az évben bevezették azt a szabályt, miszerint országonként nemcsak egy énekes indulhat, hanem duók fellépése is engedélyezett, így például a második helyen végzett Nagy-Britannia is két énekessel képviseltette magát.

http://www.youtube.com/watch?v=dePgJWHzm3U (1966, Milly Scott: Fernando en Philippo, 15. hely, 2 pont)

A dal több szempontból is újdonságot jelentett a dalversenyek történetében: egyrészt először indult színes bőrű énekesnő a versenyen (Milly Scott dala egyébként egy mexikói testvérpárról, Fernando-ról és Philippo-ról szól), másrészt a vele együtt zenélő, jellegzetes mexikói ruhákba beöltözött embereknek az volt a szerepük, hogy “optikailag” is alátámasszák a dal mondanivalóját. Korábban a színpadon csak az énekesek jelentek meg, úgyhogy ez az első alkalom, amikor rajtuk kívül mások is felléptek, ennek ellenére a dal helyezése nem igazolta vissza a merész újításokat.

http://www.youtube.com/watch?v=RuUd0RAkVzA (1974, Mouth & McNeal: I see a star, 3. hely, 15 pont)

A dalt a verseny előtt sokan esélyesnek tartották a végső győzelemre, de Mouth és McNeal pechjére ugyanebben az évben indult egy bizonyos Abba nevű együttes is “Waterloo” című számával, ennek tükrében a harmadik hely nagyszerű eredménynek számít. A duó korábban “How do you do?” és “Hello-A” című dalaival Európa-szerte nagy sikert aratott, így nem számítottak ismeretlennek a nézők és a zsűritagok körében, de az Abba sikerével ők sem tudták felvenni a versenyt.

http://www.youtube.com/watch?v=jF7f38-5pp8 (1975, Teach-In: Ding-A-Dong, 1. hely, 152 pont)

Hollandia negyedik győzelmét aratta 1975-ben: a Teach-In az első startpozícióból indulva nyerte meg a versenyt, ami korábban még soha nem fordult elő. Maga a dalszöveg mellesleg arról szól, hogy mindig énekeljük azt, hogy “Ding-A-Dong”; akkor is, amikor virágot szedünk, de akkor is, amikor éppen elhagyott minket a kedvesünk. Az együttessel kapcsolatban kiemelendő, hogy az énekesnő neve Getty Kaspers és osztrák származású, így ez a győzelem részben Ausztria sikerének is tekinthető.

http://www.youtube.com/watch?v=HmgXSnfeudM (1980, Maggie McNeal: Amsterdam, 5. hely, 93 pont)

Habár az előző évben Izrael nyerte meg a dalversenyt, anyagi okokból nemcsak a rendezésről, hanem a részvételről (!) is lemondott, így Hollandia, pontosabban Hága “ugrott be” a vendéglátó szerepébe. Ennek következtében Maggie McNeal (a hat évvel korábban indult Mouth/McNeal duó hölgytagja) hazai közönség előtt énekelhette el Amszterdamról szóló dalát. Maggie McNeal a pontozás elején még vezetett, de végül meg kellett elégednie az ötödik hellyel. Az 1980-as év különlegessége, hogy először (és eddig utoljára) vett részt afrikai ország a versenyen, de Samira Bensaid Marokkó képviseletében mindössze az utolsóelőtti helyet szerezte meg.

http://www.youtube.com/watch?v=Qw2EN31jzd4 (1988, Gerard Joling: Shangri-La, 9. hely, 70 pont)

Gerard Joling 1988-as indulásakor még viszonylag ismeretlen énekesnek számított (akárcsak a későbbi győztes, a kanadai származású, de svájci színekben induló Céline Dion), de már így is hallani lehetett, hogy nagyszerű hanggal rendelkezik, sajnos azonban a “Shangri-la” nem volt elég fülbemászó ahhoz, hogy előkelőbb helyen végezzen. Ezzel együtt a dalverseny meghozta Joling számára az áttörést és egy évvel később “No more Boleros” című számával az európai slágerlisták élére került.

http://www.youtube.com/watch?v=4eHgDFC9Fqs&feature=related (1993, Ruth Jacott: Vrede, 6. hely, 92 pont)

Az 1974-es Mouth/McNeal pároshoz hasonlóan Ruth Jacott győzelmére is sokan fogadtak a verseny előtt, ám valamiért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig a dal előadásmódja és koreográfiája nem hagyott maga után sok kívánnivalót. A viszonylagos sikertelenség okait keresve arra gondolhatunk, hogy a dal túl modern volt vagy talán a háttérénekesek nem passzoltak Jacott-hoz, ám elfogadható magyarázatot azóta sem találtak a szakemberek. Ehhez az évhez kapcsolódik, hogy Jugoszláviát véglegesen kizárták a dalversenyből, helyette az indulni kívánó országoknak regionális előselejtezőt rendeztek Ljubljanában, amelyen Magyarországot Szulák Andrea képviselte, de sajnos nem jutott ki az írországi döntőre.

http://www.youtube.com/watch?v=82XjbkfV_wc (1998, Edsilia: Hemel en aarde, 4. hely, 150 pont)

Hollandia utolsó igazán előkelő helyezése kapcsolódik a fiatal énekesnőhöz, akinek pörgős és ritmikus dala azóta is nagy kedvencnek számít a dalverseny rajongói körében. Ebben az évben a résztvevők nagy része már telefonos szavazással döntötte el a pontok sorsát, ám az egyes országokban található szakmai zsűrik továbbra is működtek azért, hogy szükség esetén “közbeléphessenek”. (Érdekességként megemlítendő, hogy kizárólag a szakmai zsűrik pontjait figyelembe véve Edsilia a brit Imaani mögött a második helyen végzett volna.) Edsilia tavaly újra próbálkozott a dalversenyen való indulással, ám “On top of the world” című dalával a csalódást keltő 21. helyen végzett a helsinki elődöntőben, így még a döntőbe sem jutott be.

http://www.youtube.com/watch?v=l3z3guvmTXQ (2004, Re-Union: Without you, elődöntő: 6. hely, 146 pont; döntő: 20. hely, 11 pont)

Amióta négy éve bevezették az elődöntő intézményét az Eurovíziós Dalversenyen, Hollandia csak egyszer, pont ebben az évben jutott be a döntőbe. A Re-Union száma külső jegyeit tekintve leginkább a 2000-ben győztes dán Olsen-testvérekéhez hasonlítható, hiszen mindkét esetben két férfi gitározik és háttértáncosok sem vonják el a néző figyelmét. Ami viszont a Re-Union esetében megmagyarázhatatlan, az az elődöntőben és a döntőben elért helyezések, illetve pontszámok közti óriási különbség. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a hollandok az elődöntőben utolsóként léptek fel, így a szavazók nagy része emlékezett rájuk, míg a döntőben viszonylag korán énekeltek (hetedikként), így a produkciójuk “elveszett” a többi induló között. Ez az indoklás hihetőnek tűnik ugyan, ám akkor sem ad választ olyan kérdésekre, hogy Írország miért nem adott pontot Hollandiának a döntőben, miközben néhány nappal korábban az elődöntőben 12 pontot szavaztak meg nekik?

Ugrás