Ausztrália az Eurovízió alatt Európához tartozik! Biztos látta már mindenki azt a térképet, amikor Európa mellett Ausztrália a Brit-szigetek és az Ibériai-félsziget mellett van ábrázolva az Atlanti-óceánon. Idén a csoda ismét megtörténik, 9. alkalommal küldenek versenyzőt a fesztiválra. Egyszer nem sikerült döntőzniük, ami egyértelműen a lassan lecsengő pandémia miatti utazási korlátozásokkal magyarázható, az ausztrál SBS-nek otthon kellett felvenni Montaigne produkcióját a rotterdami színpad helyett. Hátulról a második Jessica Mauboy-tól a We Got Love című sláger, ami lépten-nyomon előbukkan, gondoljunk csak a 2023-as Eurovízió egyik vendégprodukciójára, vagy A Dal magyar nemzeti válogató végén a stáblistára, amikor még – nagyon helyesen – az Eurovízióra válogattak dalokat az állami tévében, azóta a nemzetközi szereplés közelébe sem érő nyereményekkel próbálják kecsegtetni az ismertséget kereső énekeseket. Visszatérve a világ másik végén lévő kontinensre (ami egy hétre a szomszédba költözik), második nekifutásra második helyet gyűjtöttek be, amikor Dami Im a Sound of Silence című dalt énekelte. Rajta kívül még ketten is az első helyen végeztek az elődöntőben, legutóbb épp tavaly a Voyager zenekar. Idén az Electric Fields nevű szintipop duó próbálja meghódítani a zsűri és a közönség szívét a One Milkali (One Blood) című angol nyelvű dallal, amibe be van csempészve egy kis anangu nyelv is. Ők egyébként majdnem megnyerték a 2019-es ausztrál nemzeti döntőt, de Kate Miller-Heidke-re nem hatott a ponttábla gravitációja és megnyerte a válogatót.
Az Electric Fields duóban Zaachariaha Fielding az énekes, Michael Ross pedig a formáció producere és billentyűse, de énekel ő is, illetve dalszerzője és szövegírója is az idei asztrál nevezésnek. Zaachariaha a 2011-es ausztrál X-Faktor válogatójában szerepelt, Michael pedig ugyanott, két évvel később. 2015-ben vették fel a formáció nevét. Első kislemezük 2016-ban jelent meg, zenéjükre jellemző a pop, soul és az elektronikus zenék különböző válfaja, de szívesen használják az ausztrál őslakosok nyelveit is. Több fesztiválon szoktak szerepelni, és sok helyi díjat is nyertek már. 2018-ban jelentkeztek az ausztrál nemzeti döntőre, ahol a zsűri és a közönség is második helyre sorolta. 2020-ban a norvég Keiino-val készítettek közös számot.
De lássuk most, hogy milyen dalt kínálnak nekünk május 7-én a 13-as rajtszámmal! A spirál szemében állok, mint egy a milliárdból. A lelkem lecsúszik a nevéről és szállok a föld középpontja felé. Talán álmodom, de az atomok ébren vannak, öntsd ki a teát a valóságra és a 0,618-ra (itt talán az aranymetszés numerikus kifejezésére történhet utalás, Φ≈1,618).
Nem küszködöm tovább a dalszöveggel, mert nagyon elvont a mondanivalója, igazából egy érzést akarhat átadni a dal a szinti hullámok szárnyán. Bevallom, nem soroltam a kedvenceim közé, de ahogy hallgatom az idei dalokat, ez pont nem az, amit félbe szakítanék 15 másodperc után. Oké, a mondanivalója fura, videoklip gyakorlatilag nincs, de a refrén annyira magával ragadó, annyira pozitív érzéseket kelt bennem, hogy csak egy rossz színpadkép tudja elrontani a kedvem. A videoklipból nem derül ki hogy milyen kreatív ötleteket remélhetünk majd a duótól, viszont nagyon erős vizuált és/vagy színpadi kellékeket kell használniuk hogy megvegye őket a közönség. Hálás dolog a rajtsorrend végén lenni, ez is segítheti a tovább jutásukat, viszont a szintén ugyanebben a fordulóban versenyző ír horror és a finn „termékelhelyezés95man” továbbjutása kiütheti őket a döntős mezőnyből.
About Author
