Freddie: azon vagyunk, hogy az utánunk következőnek ne legyen kedve színpadra lépni
Szerző: Vámos Tamás
Csütörtökön találkoztunk Freddie-vel, hogy beszélgessünk a keddi élményekről és a szombati döntőről.
ESCHungary: Még személyesen nem volt alkalmunk gratulálni a továbbjutáshoz, leszámítva az arénában való ünneplést kedd este. Hogy érzed magad?
Freddie: Jól vagyok, várom a döntőt igazából. Izgatott vagyok. És hát igen, a pénteket is várom, kíváncsi vagyok, kik jutnak be. Egy kicsikét rá vagyok pörögve.
ESCHungary: Ezek szerint nézni fogod a ma esti elődöntőt?
Freddie: Ebben nem vagyok biztos. A mi részünkre vagyok rápörögve, hogy a miénk legyen még jobb.
ESCHungary: A sorsoláson eldőlt, hogy a döntő első felében fogsz fellépni. Hogy érintene, ha a Te lennél az első fellépő?
Freddie: Nem igazán érzem úgy, hogy mi kezdenénk az adást, bár ez műsorszerkesztői kérdés. Bízom benne, hogy a lehető legtöbb ember megkedvelte a dalunkat, és ilyesformán gyakorlatilag rajtszámtól függetlenül oda fognak rá figyelni és szeretni fogják.
ESCHungary: Van esetleg olyan dal, ami után szívesen következnél?
Freddie: Ezen én nem gondolkodok, hogy ki jön előttünk meg utánunk. Nyilván olyan produkciót szeretnénk a színpadra rakni, hogy az utánunk lévőnek ne legyen kedve feljönni a színpadra.
ESCHungary: Lesz valamilyen változtatás a produkciótokban?
Freddie: Az az igazság, hogy a svéd szervezőknek a javaslatokat folyamatosan megtettük a változtatásra. Volt, amit megfogadtak, volt, amit nem. Ez nem a mi kezünkben van, úgyhogy én nem ígérek semmit. De bízom benne, hogy ha minden így maradna, akkor is elég egy kivételesen jó eredményhez.
ESCHungary: Van olyan része a produkciódnak, amire szíved szerint még egy kicsit rágyúrnál?
Freddie: Lesz majd egy csapatos kiértékelése a dolognak. Szerintem jók voltunk, éreztem a kohéziót, egyben volt a történet. Ami rajtunk múlik, abból mindent igyekszünk megtenni és próbálunk azonosulni és harmonizálni a színpadképpel. Én egységesnek éreztem, ha találunk valamilyen sarkalatos pontot, amin érdemes változtatni, akkor azt megtesszük.
ESCHungary: Most volt két pihenőnapod, legalábbis próbáid nem voltak. Hogyan pihensz, hogyan kapcsolsz ki?
Freddie: A tegnapi nap az levesbe ment, nagyon hosszú volt az adásnap és másnap reggel is már interjúk voltak. Ott nem sikerült pihenni, a mai nap az már inkább lazább. De én igazából már várom a holnapot. Majd pihenek utána. Most jól vagyok.
ESCHungary: Mondtad korábban, hogy az Eurovízióhoz hasonló élményed még nem volt. Mi volt a stokcholmi eddigi élményeid közül az, amit a leginkább ki fogsz tenni a vitrinbe otthon?
Freddie: Remélem, hogy majd a döntőbeli szereplést, de az elődöntőset azt biztosan. Amit lefényképeztem a saját szememmel az az volt, amikor 15000 ember felemelt kézzel tombolta végig a Pioneert, az fantasztikus volt. Utána néztem, hogy ezt senki másnál nem ismételték meg, úgyhogy én nagyon bízom benne, hogy ez jót jelent. A kísérő események közül a Hivatalos Megnyitót mindenképpen megemlíteném, azért nem minden műsor kezdődik így. Nem is feltétlenül a vörös szőnyeges bevonulásra gondolok, mert én nem az az alkat vagyok, aki igényli ezt a fajta felhajtást. A Városházán tartott Megnyitó nem semmi volt: eleve a Városháza egy csodálatos építmény, és az egész nagyon minőségien volt megszervezve. Egyébként nagyon örülök, hogy nem csak két nappal az elődöntő előtt jöttünk ki, mert így volt időnk bejárni a várost, Stockholm nagyon szép.
ESCHungary: Nagyszínpad nem lesz, de van VOLT. A nyárra, őszre mennyire van megtelve a naptárad? Lesz esetleg idő egy kisebb kiruccanásra valahova Európában?
Freddie: Azt még nem tudom, milyen farvize lesz ennek a műsornak. Elég jól tele vagyunk hál’ Istennek, vannak koncertek. Meglátjuk. Nem tartunk még ott, úgyhogy ezzel annyira nem is foglalkozom. Most a szombat a legfontosabb.
ESCHungary: Végezetül, szombaton Döntő, előtte próbák. Ha szembe jönne egy jó tündér és kívánhatnál tőle, akkor mi lenne az?
Freddie: Igazságosság.
ESCHungary: Tömör és lényegre törő. Köszönjük szépen az interjút, sok sikert szombatra, HAJRÁ FREDDIE!
