Görögország 1974 óta számtalan alkalommal képviselte már magát az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az első győzelmüket 2005-ben érték el, amikor Helena Paparizou „My Number One” című dala hódította meg a rajongók szívét, és hozta el az első helyet Kijevben. Az ország rendszeresen szerepelt a verseny legjobb tíz résztvevője között, és azok közé tartozik, akik soha nem zárták a versenyt az utolsó helyen.
A 2000-es években különösen fényesnek tűntek a sikerek, hiszen csupán két alkalommal nem kerültek be a legjobbak közé egészen 2011-ig. 2021-ben Stefania „Last Dance” című dalával visszahozta az országot a top 10-be. Az idei versenyzőjüket az ERT belső válogatással választotta ki, és a választásuk Marina Satti-ra esett.
Az elismert énekes-dalszerző, Marina Satti képviseli nemzetét, Görögország első Eurovíziós Dalfesztiválon való részvételének 50. évfordulóján. A sztár pályafutása során olyan egyedi hangzást fejlesztett ki, amely ötvözi a különböző zenei hagyományokat, amelyek mellett felnőtt, mint például a görög, az arab és a balkáni.
Marina képviselte már Görögországot korábban, méghozzá az EBU Euroradio Jazz Orchestra-jában Peter Herbolzheimer műveivel; énekelt a washingtoni John F. Kennedy Centerben a World Jazz Nonet társaságában; és részt vett a The Singing Tribe a cappella énekcsoportban Bobby McFerrinnel együttműködve.
2022 májusában Satti kiadta első teljes albumát, a YENNA-t, 2023-ban pedig a FLABOURO című rövid dokumentumfilm, valamint a TUCUTUM című, az azon a nyáron elterjedt Balkan trap című dalkommentár bemutatásával kísérletezett.
Marina dala a „Zari” címet kapta, ami magyarul annyit jelent, hogy „dobókocka”. Marina néhány nappal a dal és a videoklip megjelenése előtt Instagramon megosztott néhány kulisszák mögötti felvételt így a rajongók már nagyon várták a premier dátumát. A görög sztár nem okozott csalódást – a videoklip olyan, mint egy görögországi képeslap.
Az egyik forgatási helyszín az Akropolisz volt. A GPStomusic.gr jelentése szerint a forgatás Attika más jellegzetes területeire is összpontosított, köztük Omoniára, Lykavittosra, Rafinára és az „Eleftherios Venizelos” repülőtérre. A klipet az ausztrál Zac Wiesel rendezte, a művészeti vezető pedig Fokas Evangelinos volt.
Marina így nyilatkozott:
„Tudom, hogy az emberek ismerik ezeket a sztereotípiákat Görögországról – a gyönyörű szigetekről, a tengerről, az ókori műemlékekről, a fetáról. De nekem az lenne az álmom, hogy előhozzam a mai új Görögországot.”
Habár a klip Marina elmondása szerint az új Görögországot szeretné bemutatni, addig maga a dal és a dalszöveg egy „break-up”-nak tudható be.
„A fájdalom ne jöjjön hozzánk
Esek és úgy mozgok, mint a kocka
Úgy teszek, mintha elfelejteném a nevedet
És minden hirtelen megváltozik körülöttem”
A dal hangzása sokakat emlékeztethet Rosalia zenei világára, illetve nagy előnye lehet a produkciónak az, hogy Görögország 3. helyen léphet színpadra a második elődöntőben olyan dalok között, ahol magasan ki fog tűnni egyedi stílusával.
Szerintetek a tavalyi (le)szereplés után idén Görögország visszakerülhet a döntőbe?
About Author
